Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

4 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. így pl. a negyedik fejezetben azt mondja a legenda Szent-Istvánról, hogy a magyarokat a keresztény hitre ő maga is tanította (ipsosque secundum ecclesiasticam doctrinam instituens),1) a hetedik fejezetben ellenben ezt határozottan tagadja (ipse evangelicandi non assumpsit officium.2) A harmadik fejezetben Szent-István vértanút jelenteti meg -a legenda szerkesztője Greese fejedelem neje előtt, s azt parancsoltatja vele. hogy a születendő kisdedet Istvánnak nevezzék el. Pár sorral alább azonban már nem elég biztos neki Szent-István vértanú követsége, s azért a Stephanus (István) névből okoskodva következteti, hogy azt hihetőleg az Isten rendelte számára, mert valódi nomen et omen volt. Ámde mirevaló az okoskodás, ha megvolt a nyilt parancsolat? Yagy Szent-István vértanú nem az Isten rendeletét közölte ? Ugyancsak a harmadik fejezetben Gecse fejedelem halálának éve előtt pár sorral azt írja, hogy Szent-Istvánt már atyja fejedelemmé tette s az ország rendeimég atyja halála előtt hűséget esküdtek neki (»per communis consilium colloqui filiumsuum Stephanum post se regnaturum populo prefecit et ad hoc corroborandum a singulis sacramentum exegit«) ; a halál éve után pedig azt írja, hogy Szent-Istvánt atyja halála után választották meg az ország trónjára (post obitum vero patris Stephanus adhuc adolescens favore principum et plebis in patris solium laudabiliter provectus.3) A felső sorok szerint hazánk akkor örökösödő - az alsók szerint választó ország volt. De, még ha e részeket valamiképpen össze is lehetne egyeztetni, a XI. fejezet és a X. fejezet utolsó sorai közt o ellenmondás van, hogy annak kiegyenlítése lehetetlen. Azt mondja a legenda X-ik fejezete, hogy Szent-István holtteste 45 évig (1083-ig) nyilvános csodatételek nélkül nyugodott (quievit . . . non apertis declaratum signorum indiciis XLY annis). Még azt is kutatja, miért nem történtek e 45 év alatt csodák Szent-István sírjánál? s azon véleményt koczkáz') Mátyás Fl.-nál (Hist. Hung. Fontes) I. 43. 1. 2) U. o. 50. 1. s) U. o. 37—39. 11.