Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Ism. Gyarmathy Zsigáné 709
TÖRTÉNETI IRODALOM. 745 álláspontját foglalja el és teljesen meggyőzőleg kimutatja, hogy e drámailag oly kiváló hatású Melinda-affaire teljesen ellenkezik a históriai valósággal, mert Gertrúd királyné nem személyes okokból és nem is Bánk, hanem Törefi Péter főispán által öletett meg, még pedig tisztán politikai indokokból. A drámai irodalmunkban oly híres »Bánk-Bán« ez. dráma történelmi háttere tehát most szerző könyvének elolvasása után teljesen megváltozik. E könyvben kellőleg ki van mutatva, hogy Bánk nem volt gyilkos, hanem csak részese egy nagy összeesküvésnek, melyet az idegen befolyást megtorolni és ellensúlyozni törekvő nemzeti érzület emberei, Törefi Péter főispán és társai, indítottak; hogy a Melinda-affaire semmiféle történelmi alappal nem bir, s hogy az egészen a későbbi kornak költői phanatasiájából eredt. Mindezt a szerző bő tárgyilagossággal fejti ki művében, melylyel — úgy látszik annál nagyobb előszeretettel foglalkozott, mert a II. Endre király korabeli összeesküvés hőse, Törefi Péter, bácskai nagybirtokos és főispán is volt, a kinek emlékét a mai Újvidék története ,és a mai Pétervárad neve egyaránt hirdetik. És éppen ezért Érdujhelyi nemcsak a Melinda-affaire valótlanságának földerítésével s az összeesküvés igazi czéljának kimutatásával, hanem a drámában szereplő egyéneknek történeti jellemzésével is foglalkozik, figyelmére méltatva minden vonatkozást, a mi Bács-Bodrogh vármegye helyi történelmére tartozik. E mű tehát tárgyánál fogva közelről érinti a bácskai helyi történelmet, bár másrészt a hazai irodalmi szakkörök figyelmére is egyaránt méltó. Mi részünkről ehhez csak gratulálhatunk a derék szerzőnek, a kinek jövendő irodalmi sikereihez legjobb ajánlólevél e könyv, s éppen azért szívesen ajánljuk azt minden irodalombarát figyelmébe. DUDÁS GYULA. »ICalot.aszey magyar népe« és » 'forda, Aranyosszék magyar (székely) népe.« Irta dr. Jankó János. Budapest 1893. »Kalotaszeg magyar népé«-nek a bírálatát Herman Ottó így kezdi: »A szakirodalom terén feltünedező legifjabb erőink közt nem akad egy is, a mely dr. Jankó Jánossal sokoldalúság •és a termelés bősége tekintetében vetekedhetnék. Ráakadunk termékeire a napilapok tárczarovatában, a képes hetilapokban, tudományos és ismeretterjesztő társulataink folyóirataiban, a külföldiekben is. Tanulmányaival megjelenik a legelőkelőbb tudományos társulatok előadói székén, majd mint tag, majd mint vendég stb.« így kezdi, de nem így folytatja, mert szemére veti a