Századok – 1893

Tárcza; állandó rovatok - Új könyvek - 547

550 TÁRCZA. tanulmány, mely meggyözöleg igazolja, hogy az ének nem a XIV — XV-ik századból való, mert annak nincs egyetlen szava vagy alakja, mely a XVI-ik század nyelvében elő ne fordulna. — CSAPLÁR BENEDEK V. tagtársunk az amsterdami philhellen egylet organumában a Hellasban »Ein ungarischer Hellenist« czím alatt Szabó István igazi melegséggel írt életrajzát közli, mely külön lenyomatban is megjelent Halléban. Ajánljuk e becses és derék kis munkát olvasóink figyelmébe annyival inkább, mert az egybegyűlő összeg Szabó István síremlékére fog fordíttatni. Megrendelhető szerzőnél Budapesten a piaristák épületében. — A SZABÓ FERENCZ által kiadott »Történeti-, Nép- és Földrajzi Könyvtár« kötetei gyorsan követik egymást. Wertner Mór IV. Bélája * után, melyről egy másik rovatunkban bővebben szólunk, Dr. Lázár Gyula tagtárstól »Anglia Története« jelent meg, három vaskos kötetben. Ezen irodalmunkban hiányt pótló munkáról legközelebbről tüzetesb ismertetést fogunk közölni. — Az 1241 — 42-IKI MONGOI, INVASIÓRÚL STRAKOSCH-GROSSMANN Innsbruckban tüzetes nagyobb tanulmányt adott ki, öt térképpel ellátva, mely hazánkat is közelebbről érdekli, s melyről közelebbi füzetünkben tüzetesebb ismertetést fogunk hozni. — A SIEBMACHER-FÉLE MAGYAR CZÍMERES-KÖNYV pótfüzeteiből megjelent az első, mely az egész vállalat 29-ik füzetét képezi. A czimereskönyv főrészének befejezéséről már mult évi deczemberi számunkban volt alkalmunk megemlékezni. Az érdemes szerkesztőnek, Csergheő Gézának buzgóságát és a Bauer-Raspe nürnbergi kiadó-czég áldozatkészségét egyaránt dicséri az az elhatározásuk, hogy nagy vállalatukat egy tekintélyes függelékkel egészítik ki, mely a munkábúl kimaradt nevezetesebb családi czímereket tartalmazza, s egyéb tekintetben is hivatva lesz annak egyes nagyobb hézagait pótolni. A magyar Siebmacher 1885-ben indult meg, két évvel a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság keletkezése után ; a czímertan és genealógia azóta, — épen e társaság működése folytán — rendkívüli haladást tüntet fel, s a legutolsó évekre esnek e tudományágak legérdekesebb felfedezései. Ezek értékesítése képezi első sorban a pótfüzetek feladatát, úgy hogy a Siebmacher függeléke, mely az egész munkának körülbelől egy ötödét fogja képezni, érdekesség tekintetében előre láthatólag jóval felül fogja múlni az eddigi köteteket. Láthatjuk ezt már az első füzetből, mely a szokott betűrendes módszerben a Buzlay czímerig halad pótlásaival. A füzet anyaga négy régi magyar nemzetség, az Aba, Akos, Balogh és Buzáth genusok czímerein kivül az Ábrahámffy (de genere Csolt), Ákossy, bolli Alpáry, Árapataky, Asguthy, Athinay (de genere Aba), Atyfi (de genere Balogh), Azziwelghi, Bacsinszky, Bocskay (de genere Guthkeled), laki Bakith, Baloghy (de genere Balogh), Balpataky de genere (Tekule), Basó, Básty, Básznay, Behaim, Berekszói, Beriszló, özdögei Bessenyey, teremhegyi Bika, raz'inai Bocskay (de genere