Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Von Falke Jakab. Geschichte des Geschmacks im Mittelalter. Ism. Pór Antal 255
2 58 TÖRTÉNETI IRODALOM. koronázási palást oroszlányán máig is látható. Előfordul az is, hogy a férfi czímerének színeit viselte, és ruhája fölváltva majd két, majd négyszínű volt mint czímerének mezői ; majd meg függélyes, vízszintes vagy rézsútos csíkokkal tarkázott. Később az efféle, maskarának való ruhát a csatlósok viselték. Karpereczek, többnyire bronzból, szintén divatban voltak. Tuczatszámra kapták a férfiak asszonyaiktól. A változások, melyek által az asszony finom, udvarképes, ünnepelt hölgygyé átalakult, a következőkben állottak. A nő első, öntudatos törekvése az volt, hogy a ruhát melle és dereka körül szűkebbre alakítsa, mi által termetének szépsége, teljessége és karcsúsága föltűnjék. Hogy ez öntudatos igyekezet volt, kitetszik a sok gáncsolásból, melyeket ó-módis emberektől vont magára. A ruhanemekben lényeges változás nem esett. Az előkelő hölgy ümöge és redőkben talpig leomló alsó ruhája 1 ) fölött felöltőt viselt, mely valamivel rövidebb volt alsó ruhájánál. A teljes öltözethez (vestis intégra) tartozott még a palást, melyet hátulról a vállra borítva csat (agraffa) tartott össze. Természetes, hogy a hölgy nem mindig viselte mind e ruháit; otthon, például,csak az alsó ruhában volt. A ruha czélba vett szűkítése kezdetben úgy történt, hogy a hóntól a csípőig egy csíkot vagy éket kivágtak, aztán zsinórral összevonták a szövetet, hogy a hiányt elfödjék. Hanem ezt csak addig tették így, míg megtanulták úgy szabni ki a ruhát, hogy az a testhez simuljon. Ezen változás által a hölgy idomai oly arányokban tűntek föl, milyet a költők magasztaltak. Hasonló átalakuláson ment keresztül a felöltő, vagyis ujjas. Előbb, ugyanis, a felső ruhának szertelenül bő ujjai valának, melyek a válltól kiindulva bőségökben és hosszúságokban a földig értek. E viselet se kényelmes nem volt, se nem felelt meg a czélnak. melyet az új divatáramlat magának kitűzött. A rajta esett változás azonban nem volt legott gyökeres, mert csak abban állott, hogy az ujjakat a válltól a kézcsuklóig megszükítették, honnét az a szövetnek ismét egész szélességében a földig hullott alá. Csak később, 1200 körül történt, hogy ez ízléstelenséget is abba hagyták. Igen valószínű, hogy a divat már akkor Francziaországból indult ki ; a franczia szabásról legalább már történik említés, de hogy miben állott? nem tudni. A hajat, miután kiszabadíták a kendő és fátyol alól, kezdetben hosszú, a háton lógó fonatokban viselték. Később a nagy') E két ruha latin nevének, az máumentumnak és pendulának, e lógó, nem övezett ruhanemnek nyoma nyelvünkben mind e napig fönmaradt.
