Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szederkényi Nándor: Hevesmegye története. IV. k. Ism. Acsády Ignácz 887

891 TÖRTÉNETI IRODALOM. szaka még távolról sincs megvilágítva. Csupán az eredményt, a modern állapotokat ismerjük, de az ut, melyet a nemzet összesége a múltból a jelenbe tett. még nagy részében nincs megvilágítva. Annál értékesebb, annál hézagpótlóbb tehát a Szederkényi új műve, mely a fejlődés ez útját legalább Heves vármegye területén a leglényegesebb részeiben földeríti és megismerteti. Eger várán és városán kezdi, mely a török uralom idején is élénk és nagyobb város volt s melyben a visszahódítás után némi lakosság is maradt, mert az ottani törökök közül valami 50—60 család felvette a keresztény hitet, s megtartotta addigi birtokát. De a török népesség legnagyobb része mégis kivándorolt s így a város ujabb betelepítéséről kellett gondoskodni. Ezt megkönnyítette azon körülmény, hogy a város az ostrom idején nem pusztult el, hanem megmaradt s így az újonnan letelepülők kész házakat kaphattak. Még 1692-ben a város falain belől levő 880 ház közül 468 lakatlan volt, a többiben pedig, a mennyiben nem a visszatért egyháziak kezén voltak, polgárok, katonák, új keresztények — a mint a megkeresztelt törököket nevezték — és parasztok laktak. Már ez időben igen sok rácz vagy görög — 1693-ban lélekszámuk 633 volt — költözött a városba, mely tehát nemzetiségileg is elég tarka képet nyújtott. A magyarság túlsúlyban volt ugyan, de elég számosan éltek benne a németek, ráczok és új keresztények, kik ez időben még külön nemzetiségképen szerepelnek, ámbár csakhamar teljesen beolvadtak a magyarságba. A törökök nemcsak kath. hitre tértek, hanem csupa magyar családi nevet vettek fel s igy például az alaj-bégből Báthory László lett, míg a többi családnevek közt főleg Török, Horvát. Német, Nagy, Kis, Szabó, Kovács stb. fordulnak elő. A telepítés évről-évre haladt s a lakott házak száma már 1693-ban 518-ra emelkedett. Elősegítette a beköltözést az is, hogy a város eleinte kiváltságokat, külön jogokat élvezett, sőt szabad királyi városnak nevezte magát. 1695-ben azonban a király rendeletére visszakerült az egri püspök földesurasága alá. Egyezségre lépett vele, mely egyrészt önkormányzatát, másrészt a püspök földesúri jogait biztosította s Eger városát püspöki várossá tette. Eger visszafoglalása után a vármegye is megkezdte rendes tevékenységét s gyakorolta a közigazgatást, az igazságszolgáltatást, különösen pedig az adóbehajtást. Sok baja volt a megye ősi területének visszaszerzésével is. Egernek a vizén túli részére Borsod, Hatvanra Nógrád vármegye tartott igényt, a mi mind sok bajra adott okot. A megye szánalmas állapotai azonban leginkább az adózás terén lépnek egész ridegségükben előtérbe. 1689-ben az egész vármegye területén csak 37 lakott község