Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szederkényi Nándor: Hevesmegye története. IV. k. Ism. Acsády Ignácz 887

888 TÖRTÉNETI IRODALOM. másik a tizenhetedik század török korszakát, az 1596 —1687-ki időt, melyben Eger vára s vele Hevesvármegye török uralom alatt állt, ölelte föl. A most megjelent utolsó kötetben Szederkényi egész a jelenkorig. 1867-ig vezeti le a vármegye történetét. Ez tehát a befejező kötet s így ma már impozáns munkáját egész nagyságában ismerjük. Örömmel hangsúlyozom, hogy munkájának nem csupán tervezete, hanem kivitele is sikerült s hogy Szederkényi, a ki nem az úgynevezett czéhbeli történészek sorába tartozik, olyan monograpliiával gazdagította szakirodalmunkat, mely annak legjobb, sokban egészen mintaszerű termékei közé tartozik. A szerző teljesen igazolta tehát a bizalmat, melyet vármegyéje hazafias közönsége tehetségeibe, tudományába, lelkiismeretességébe helyezett, midőn a nagy és nehéz munka megírását reá ruházta. Körülbelől egy évtized tanulmányainak termékeképen immár befejezetten áll az előttünk. Nem történelmünk legtávolabbi, legzürzavarosabb korszakaiba vezet vissza a szerző bennünket. Csak a legutóbbi négy száz esztendő korszakát öleli föl, mely aránylag közel áll ugyan hozzánk, de épen Heves vármegyét illetőleg főleg első felében a homály, a zűrzavar ideje. E korban ez a vármegye is részint határvármegye volt, mert egész Eger közeléig terjedt a török uralom, részint pedig közvetlen török kézbe jutott. Ez időbeli történetét tehát meglehetősen sötétség borította, melyből legföllebb egy-egy kiváló egyéniség, egy-egy fontosabb katonai esemény domborodott ki, de maga a vármegye és pedig nem csupán népének nagy tömege, hanem az uralkodó, a kiváltságos elemek életét is homály borította, míg azt Szederkényi a tudomány fáklyájával el nem oszlatta. Széleskörű kutfőkutatásai gazdag eredményre vezettek s feltárták előttünk, hogy Heves megyében, akár a király kapitányai akár a szultán tisztei parancsoltak Eger várában, melynek sorsától messze vidékek sorsa függött, a megye lakossága megfogyva bár, de törve nem, a legszomorúbb körülmények közt is ápolta lelkében a magyar állammal való kapcsolat, a nemzeti összetartozandóság eszményét, hogy a nép művelte földjét, a kiváltságos rendek vitték a megye kormányzatát tovább s méltán mondhatta a későbbi időben, hogy a legszörnyebb megpróbáltatások sem birták elszakítani a szent koronától. Valóban Heves vármegyét elborította, lakosságát megtizedelte, jólétét megrontotta ugyan a török világ áradása, de sem néptelenné tenni, sem nemzeti intézményeit megsemmisíteni mint a délibb vármegyékkel tette, képes nem volt. Élt a vármegye, működtek intézményei az egész török világon át s szerencsésen túl is élték. Életének egész menetét fölötte érdekesen derítette ki