Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Pauler Gyula könyve az Árpádokról 885

886 TÖRTÉNETI IRODALOM. színvonalra emelkedett. S ez már mindnyájunk érdeme, kik, lia kisebb, ha nagyobb erővel, multunk földerítésén fái adózunk. Mindnyájan gyönyörűségünket találjuk abban, hogy tudományunk fájának ilyen gazdag termését megértük, de örömünk még teljesebb, látva hogy reményeinken fölül, ekkorára nőtt, ennyire megizmosodott. A sok kéz munkája meghozta gyümölcseit ; persze a mesternek kellett jönnie, ki e tudományos hangyabolynak egyenetlen szétszórt munkásságát központosítani képes legyen. Az általa felmutatott eredménynek azonban nem csupán a szorosan vett tudományos szempontból van olyan nagy értéke. Mint olvasmány, mint elbeszélés is mindvégig élvezetes és tanulságos, s hogy ilyenné válhatott, azt — még ha az író előadó egyéni képességének teljes igazságot szolgáltatunk is, — megint ama temérdek apró előmunkálatnak köszönhetjük. Hiszen mindnyájan ismerjük, ha másunnan nem hát az iskolából, az Árpád-kori történeteket, elbeszéléseket, de milyen silány állapotban. Kezdjük például mindjárt magukon a személyneveken, milyen barbárok voltak azok. Leírni csak leírták, de kiejteni magyar hangon lehetetlenség volt. Senki sem törődött azzal, akárhogy sértik is a fülünket azok a belső-afrikai torkoknak való régi magyar nevek. Azóta alaposabban megismerkedtünk különösen a helynevekből az ősi magyar orthographiával s lia most a Pauler könyvében valami személynévre akadunk, azt nemcsak szemünk, de fülünk is képes befogadni, s az ismerős hangra emlékező tehetségünk is könnyebben reagál. Kicsiny dolog ez magában, de nevelő hatását lehetetlen csekélylenünk. Nemcsak a nevek, az általuk jelölt személyek is éppen ilyen mostoha sorsban részesültek. Eddig az elbeszéléseinkben szereplők jelentékeny részének csupán keresztnevét ismertük. Az űjabb családtani és heraldikai kutatások alapján képesek lettünk meghatározni családjukat, összeköttetéseiket, vagyoni állásukat stb. a realitas ezen első föltételeit. Lehetővé vált egyszóval, hogy nemzeti hőseink, akik eddig jóformán árnyalakokúi szerepeltek, ma az Árpád-kor új történetében mint igazi, vérből és húsból álló emberek hathassanak fantáziánkra s táplálhassák kegyeletünket. Ugyanezeket ismételhetjük a helyekről, melyek az elbeszélésekben szerepet játszanak. Itt is, a legellentmondóbb s gyakran az egész eseményt érthetetlenségbe keverő találgatásoknak, — csak az újabb, positiv alapokon megindult topographiai kutatások vethettek végett. Az Árpád-kori intézmények ismeretében állunk leghátrább, — s csak Paulernek sikerűit, hogy még e kezdetleges előmun-