Századok – 1893

Értekezések - THURY JÓZSEF: Ki volt a vak török császár 840

848 TJIÚRY JÓZSEF. volna érthető, hogy ez még 1451-ben is összeköttetésben volt fiával, Dáviddal. Szintígy keresett oltalmat Bajezid egyik fia, Musztafa is, a görög császárnál, a ki azt izente I. Mohammednek, hogy életében nyugodt lehet a herczegtől, mert ő addig őrizet alatt tartja, de halála után, a trónváltozás alkalmával, a körül­ményekhez képest fog cselekedni. S csakugyan TJ. Murád trónra­léptekor nem csak szabadon bocsátotta Musztafát, hanem segí­tette is Murád ellen.1) Ilyenforma számításból vehette pártfogása alá a görög császár Szaudsi béget is, hogy alkalom adtán egyik vagy másik fiát fölléptethesse trónkövetelőnek. E terve azonban nem sikerült ; Szaudsi bég pedig a történtekből meggyőződvén arról, hogy már csak idő kérdése Konstantinápoly eleste és a bizánczi császár­ság bukása, vén korában, halálához közel, legalább családja fenmaradását akarta biztosítani s ennek számára megbízhatóbb menedékhelyet keresett a magyar királynál. A görög császár, A^II. János, még ezután is számított Szaudsi bég fiaira s II. Murád halála után Dávidot akarta felhasználni eszközül, hogy ennek fölléptetésével késleltesse a keleti császárság bukását. Csalopia Dávid volt a bizánczi császárság utolsó reménye, — de csak olyan, mint a vízben fuldoklónak a fűszál. Teljesség kedveért föl kell említenem, hogy a vak török császár beköltözésének emlékét nemcsak az itt idézett okmányok tartották fenn, hanem régi költészetünk is, a mennyiben az l571-ki Szendrői Névtelen énekében szereplő s Szilágyi Mihály­lyal és Hajmási Lászlóval Magyarországba szökött »török császár leánya« senki más, mint Szaudsi leánya, Császár Katalin. Ezt maga az ének szerzője is bevallja, a mennyiben így kezdi költeményét : Egy szép dologról én emlékezném, ha meghallgatnátok. Azkinek mássát, nyilván jól tudom, ti nem hallottátok : Török császárnak szép leányáról, kin csudálkozhattok. Tehát a névtelen poéta tulajdonképen nem Szilágyiról és Hajmásiról, hanem egy olyan szultánleányról akart éneket mon­dani, a ki hazánkba menekült, — ilyent pedig ő sem találhatott >) Hammer id. m. I. 383. ils 401. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom