Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Kuun Géza gróf: Relationum Hungarorum cum Oriente etc. Vol. I. Ism. Szádeczky Lajos 786

787 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. Vendégszerető házuk tavasztól őszig nyitva áll az ott sűrűn megforduló hazai és külföldi írók előtt ; késő őszszel bezáródik az évről-évre tanulmányútra induló grófi pár után. a kik a zord időszakot hol Olaszország, hol Páris és Berlin muzeumai, könyv-és levéltárai s egyetemei közelében töltik : — a műélvezet mellett tanulva, kutatva a hazai történelem és cultura gyarapítására. Ilyen eszményi tud. élet egyik terméke hagyta el nem régen a sajtót gr. Kuun Géza tollából — a magyarok legrégebbi, őstörténelméről, a latin czím szerint : a magyarok kelettel e's kelet népeivel való érintkezéseinek legrégibb történetei. Kuun Géza gr. specialis, nagy előszeretettel mívelt munkaköre : a keleti népek nyelvének és történetének tanulmányozása. Ennek alapján kutatta fel mindazt, a mit a régi magyarokról a keleti (sinai, mongol, perzsa, arab, görög, orosz, török stb.) népek irodalma tartalmaz s ezt összevetvén hazai történetíróink és a nyugati források tudósításaival — egybeállította mindazt, a mit őseinkről a honfoglalás előtti időről tudhatunk, s így megírta a magyarok őstörténetét s vándorlásuk képét az ázsiai ősi hazától mai hazánk határáig. Az első fejezet az altai tartományban élö magyarokról szólva elmondja, hogy a magyarok őshazája az Altai hegység nyugati ágazatai alatt terűit el. — A Magyar név (mely eredetileg legkiválóbb törzsük neve volt) megvan ottan Madsar folyó és az Altai hegység előágazatának Mazar-Tagh nevében máig is. Itt éltek a magyarok a Krisztus születése táján a hunokkal és más törökfajta népekkel együtt ; kelet felé a mongolok, nyugatra és délre iráni népek szomszédságában. Mindkettőnek nyelvéből vett át a magyar ; ennek és főkép a zend vallásnak nyomai a magyar mythologiában nem csekély idei érintkezésre vall ezekkel a népekkel, —1

szintúgy az ostjákokkai A magyarok is akkor kezdették meg (Kr. u. az I. évszázban) vándorlásukat nyugat és észak felé, midőn a hunok, és ugyanazon okból, t.i. a sinaiak által szorítva. A magyarok lítja az Ob folyó irányában történhetett. A hunok a Kr. u. II. sz.-ban már a Kaukázuson túl laknak s szomszédjai itt is a magyarok (aVI. sz. író Jordanis szerint hunugorok, mint a hunok legközelebbi rokonai), a kik ekkor Jugria (Biarmia, a mai Perm) lakói. — De nem minden magyar vándorolt ki az altai hazából, nem csekély részük ott maradt, a kiket még a XV. százévben is madsar uéven emlegettek. A magyar krónikákban Ázsia úgy íratik le, (miről K. G. gr. külön fejezetet írt) miként azt a néphagyomány, a parasztok meséi és a hegedősök csacska énekei előadták. Midőn a hunok és magyarok egy része a Kr. u. I. százévben az Ural és Volga közé bevándorolt, ennek a vidéknek ethnographiai