Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

TÖRTÉNETI IRODALOM. 777 jalius 29.) Holttesténél, temetésénél, megújultak a régi pogány gyász jelei, mint István király korában »s a kegyes király halálát sirató sokaság zaja az éghez szállt«. Testét, kivánsága szerint, elvitték a váradi egyházba, melyet alapított, és még a külföldön is, kivált Lengyelországban, mely mintegy második hazája volt, szeretettel emlékeztek meg a »jámbor«, »jótevő« királyról, »a ki alatt a föld is többet termett, mint máskor«, s »a kihez fogható király még nem volt Magyarországon!« László népszerű emléke azonban nem volt elég hatalmas, hogy a koronát Almosnak, Géza király kisebbik fiának megtartsa ; bár mindenből látszott, hogy őt szerette volna utódjának. De Álmos maga sem akarta a dolgot erőszakolni. Jelleme sokban hasonlított atyjáéhoz. Vitéz ember volt; ahhoz, a mit jogának tartott, erősen ragaszkodott, de az nem volt valami sok, és semmi esetre sem tartozott a közé a korona, melyért az erős, lángeszű, félelmes Kálmánnal megküzdeni sem kedve, sem bátorsága nem igen volt. Mikor tehát Kálmán sietve visszaérkezett Lengyelországból : Álmos a koronát, melyet meg nem tarthatott, készséggel engedte át idősebb testvérének, ki neki viszont, a mi Horvátországnál többet ért, atyjuk, nagyatyjuk herczegségét adta, teljes hatalommal. A külső fényből azonban, melyre Álmos talán annyit tartott, mint a hatalom lényegére, elég jutott neki. Ugy látszott, mintha nem is Kálmán egymaga, hanem Álmossal együtt lett volna László utódja. »László király« — olvassuk egy hazai feljegyzésben — »és testvére Lampert herczeg meghaltak; őket Kálmán és testvére Álmos követték az országban.« Kálmánt megkoronázták : de Álmos homlokát is diadéma ékíté. A kik mélyebben láttak, bizonyára tartottak attól, hogy előbb-utóbb meg fognak, meg kell újulni a jeleneteknek, melyek András és Béla, Salamon és Géfca közt az ország és nemzet békéjét megzavarták. Szemben állott ismét király és herczeg, kik közül a herczeg gyengébb volt, de mégis úgy érezte, hogy a király hatalmát, trónját neki, vagy legalább neki is köszöni, míg a király, tele tetterővel és ambitióval készült felhasználni a hatalmat, mely öt joggal megillette, melyre már epedve vágyott, s a ki e hatalom minden korlátozásában csak jogainak, az ország javára czélzó törekvéseinek sérelmes akadályozását láthatta, azt ideig-óráig, a míg kellett, tűrte, de annak elhárítását — ha lehetett — kötelességének, még pedig nagyon kedves kötelességének tartotta. A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Irta Zsilinszky Mihály. Harmadik kötet. Budapest 1893. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. A nagy érdekű munka első kötete már 1880-ban megjelent még pedig az akkor fennálló »Magyarországi Protestáns Egylet« kiadásában. A második kötetnek azonban valami tizenegy esztendeig kellett várnia, míg napvilágot láthatott, a mi csak 52*