Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Röhricht; Reinhold: Studien zur Geschichte des fünften Kreuzzuges. Ism. M–a S–r. 67

68 TÖRTÉNETI IRODALOM. lázas izgatottságba és rendkívüli forrongásba hozta, hozzánk már csak erejevesztetten a XIII. század elején érkezett s hazánk határain túl kelet felé már nem is terjedett. III. Inczének — a hatalmas pápák leghatalmasabbikának — sikerült a magyar uralkodó családot a keresztes hadjárat eszméjének megnyerni, de nem sikerült a magyar nemzet kebelében felkelteni azt a szent lelkesedést, mely már ekkor Nyugot-Európa népeinél is kialvóban volt. II. Endre hadjárata a szent földre nem volt nemzeti vállalat, mint volt pl. az első keresztes hadjárat a franczia nemzet részéről, hanem a magyar király specialis vállalata, ha úgy tetszik jámbor és igen költséges zarándoklása, melynek indító okát nem a vallásos lelkesedésben, hanem a szentszék túlnyomó hatalmában találjuk fel. II. Endre, miután Zára feladásával és jó összeg pénzen Velenczétől szállító hajókat szerzett s távolléte alatt az ország kormányzását fiára Bélára és János esztergomi érsekre bizta, 1217-ben körülbelül julius elején indult meg a hadjáratra. Kíséretében voltak Berthold kalocsai érsek, Péter győri és Tamás egri püspökök, Pontius a magyarországi templomosok mestere, Úrias pannonhalmi apát, Dénes főtárnokmester, László főlovászmester, Lőrincz főpohárnok, Demeter főtálnok, Miklós sopronyi, Smaragd pozsonyi főispánok, Gyula, Mózes nádor testvére, Rathold és Sebős, Tamás gróf fiai, Lipothi Sixtus, Baboneg és István, a woricsai István gróf fiai 250 lovaggal.1) Továbbá hozzá csatlakoztak még Lipót osztrák és Ottó meráni berezegek, Plaieni Leuthold és Bogeni Berthold grófok, Kuenring Hademar, Stubenberg Ulrik, Auersberg Engelbert és Hademar melki apát. Míg Velenczéből, Anconából, Zárából és az adriai tenger többi kikötőiből a kibérelt hajók Spalatóba gyülekeztek, a király hadát megelőzve rengeteg szekér tartott oda, megrakva élelmi szerekkel és más szükséges dolgokkal s követte ezeket nagy tömeg nép, különösen erdélyi szászok, kiknek egy része, mivel a városban és az elővárosokban szállást nem kapott, kénytelen volt a szabad ég alatt táborozni. Végre augusztus 23-án megérkezett Endre király is. A polgárok kiváló tisztelettel fogadták s előbb a szent Domnius templomába, onnan pedig ünnepi mise után az északi városkapu előtt fekvő szállására kisérték. A király, hogy háláját kimutassa a szívélyes fogadtatásért, Kliszsza várát *) Röhricht munkája egyik külön fejezetében (Index crucesignatorum) betűrendben felsorolja mindazon kereszteseket, kiknek neveit a forrásokban megemlítve találja. Magyar nevek elenyésző csekély számban vannak. Az itt említetteken kivül még a következő magyarokat találjuk az indexben : Sándor erdélyi prépost, Benedek királyi kamarás, Calanus pécsi püspök és R. királyi káplán.