Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 3. 680

A Erzsébet anyakirályné olaszországi útja. 1343—1344. Ezen olasz útról, mely nem egy megörökíthető szép jelenetet tartalmaz, eléggé részletes tudósításaink vannak. Az egyiket Küküllei János adta, Nagy Lajos történetírója, kinek szintén része lehetett ez útban ; legalább ezt a hatást teszi reánk a részletesség, melylyel azt Nagy Lajos életrajzának az egész mű legsikerültebb (Turóczynál IV.) fejezetében megírta. A másik tudósítást azon névtelen olasz írótól bírjuk, ki jelen volt Rómában, midőn a magyar királyné ott időz vala. Följegyzései megjelentek Muratori Antiquitatum III. kötetében. Ezeken fölül, hogy az okleveleinkben itt-ott elszórt adatokat hallgatással mellőzzük, azon nagybecsű ajándékokról, melyeket a magyar királyné a római főtemplomnak ajándékozott, igen érdekes leírásokat szolgáltatnak a sz. Péter egyháza 1361. és későbbi lelettárai, melyeket a Società Romana di Storia patrina »Archivio« czímű kiadványa VI. kötetében 1883-ban közzé tett, és melyeket dr. Karácsonyi János a Katii. Szemle 1893. évi folyama 50 és következő lapjain közölt. Erzsébet királyné ez utazásának czélja volt : menyét Johanna királynőt és fiát Endrét Nápolyban meglátogatni, a megbomlott viszonyt közöttük helyreállítani, továbbá Rómát, az apostolok sírját meglátogatni. Lajos király kincstárát kiürítette anyja úti költségeire. Fényes kíséretet adott melléje : Druget Vellermes nádor özvegyén kivűl számos előkelő asszonyt, kisasszonyt, főpapot, főurat és testőrző vitézt. A királyné kíséretében találjuk Geletfia Miklós