Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - III. bef. közl. 669

NÁrOLYI JOHANNA. 673 E házasság Olaszországban általános felháborodást szült. A florenczi signoria méltatlankodva ír róla Nagy Lajos királynak 1376. ápr. 2-ki kelettel, kiemelvén annak káros voltát, hogy az anjoui dinastia nemes vére német vérrel vegyüljön egybe, s gyalázatosnak mondván, hogy Johanna egy oly embert ültet maga mellé a nápolyi trónra, ki csak nemrég zsoldos lovag volt s kit bármely közép származású olasz hölgy sem fogadna el házastársúl.1) Nagy visszatetszéssel fogadtatott e házasság Erancziaországban is ; s ez időből keltezvék ama nagyfontosságú diplomácziai tárgyalások Y. Károly franczia király s Nagy Lajos közt, melyeknek a két király gyermekeinek összeházasítása s a nápolyi trónnak Nagy Lajos s törvényes örökösei számára való visszaszerzése czéljából kötött szövetségi szerződések képezték tárgyát, a melyeket több évvel ezelőtt a Történelmi Tárban ismertettem. A nápolyi királyságban pedig, hol a németek hosszú évi garázdálkodásai engesztelhetetlen gyűlölettel tölték el a népet, Braunschweigi Ottó bejövetele ujabb zavaroknak s viszályoknak lőn előidézője. Johanna ugyanis harmadik férje halála után a Nagy Lajos szolgálatában állott Durazzói Károlyt, kit már előzőleg az ugyancsak durazzói származású Margittal házasított össze s ki házassága első éveit a nápolyi udvarnál tölté, jelölé ki örököséül. A nép tehát azon biztos reményben volt, hogy Johanna halála után férfi kezekbe kerülend a kormány gyeplője. Most azonban attól kellett tartania, hogy Branschweigi Ottóval ismét a német uralom fog lábra kapni Nápolyban. Az elégületlenség általánossá lőn, sőt sok helyütt nyilt lázadásba tört ki. XI. Az egyházi szakadás. — VI. Orbán pápa s VII. Kelemen ellenpápa. Tudvalevőleg a pápai székhely V. Kelemen pápa idejétől fogva 72 éven át Avignonba volt áttéve; 1377-ben XI. Gergely pápa újból visszahelyezte a székhelyet Rómába, hol rövid idő múlva meg is halt. A rómaiak, kik a pápaság távolléte alatt jelentékeny anyagi károkat szenvedtek, most mindenkép azon fáradoztak, hogy római, vagy legalább is olasz főpap választassák a pápai székre, mire azonban igen kevés kilátásuk volt, miután a conclavéban egyesűit 16 bibornok közt csak 4 olasz, a többi pedig mind franczia volt. A római nép tehát erőszakhoz ') U. o. II. 121 - 122.