Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - III. bef. közl. 669

ÓVÁRY LIPÓT. NÁPOLYI JOHANNA. 669 összpontosított hadsereg újból fenyegető állást foglalt el a nápolyiakkal szemben.1

) Az olasz fejedelmektől Johanna hasztalanul sürgetett segélyt; Tarantói Lajos élénk levelezésben állottba florenczi köztársasággal, mely üres szavakkal tartotta. Érdekesek e levelei, melyek egynémelyikében — mint 1348. decz. 1-i levelében, álhireket is kohol állítólagos győzelmeiről, sőt Miczbán elfogatásáról is.2

) 1349. január 16-ki levelében pedig azt állítja, hogy Lajos király távozta után Miczbán is készült hadaival együtt elhagyni az országot, de a németek útját állották, sőt két fiával együtt tuszúl tartják, míg 50,000 forintnyi hátralékos zsoldjukat meg nem kapják. Majd jelenti, hogy a magyarok már Eoggiáig jöttek, de nem mernek előbbre nyomulni, s ő csak a florenczi segély megérkeztét várja, hogy őket megtámadhassa. A florenczi segély azonban elmaradt s Johanna, kinek helyzete mind válságosabbá vált, ismét VI. Kelemen pápához folyamodott segélyért, ki a vész pillanatnyi elhárítása ezéljából Ceccano bibornokot küldé .Nápolyba, hogy Wolfhard Konráddal fegyverszünet megkötése végett tárgyalásokba bocsátkozzék. E tárgyalások azonban nem vezetvén czélra, Tarantói Lajos egyenesen Miczbánnal, a magyar hadak fővezérével lépett alkudozásokra, s végre sikerült 5 hónapi fegyverszünetet kieszközölnie, mely 1349. julius 30-án köttetett meg. E szerződés értelmében Tarantói Lajos kötelezi magát 50,000 arany lefizetésére, zálogúl Aversa, Acerra, Teano s Capua várait engedvén át a magyaroknak, kik viszont kötelezték magukat az általuk elfoglalt várakból kivonulni s azokat a fegyverszünet tartamára a pápai biztosnak átszolgáltatni. Ez egyezségnek azonban vajmi csekély eredménye lőn. A magyarok a sarcz átvétele után kivonultak ugyan a várakból, de a németek, a kalandor Werneren kivül, ki Bolognába távozott3), ott maradtak s tovább is rakonczátlankodtak s raboltak korlátlanúl. A zavarok tehát nőttön nőttek s az elégedetlenség a nép minden osztályában mind magasabb fokra hágott. A főurak végre elvesztvén minden bizalmukat, hogy Johanna s férje képesek legyenek helyreállítani a rendet az országban, s nem bizván többé a pápa Ígéreteiben s az olasz fejedelmek részé') Érdekes, hogy ezen csatározások alkalmából a pápa jónak látta figyelmeztetni Johannát, hogy a netán fogságba ejtendő magyarokkal tisztességesen bánjék, nehogy e miatt is ujabb bonyodalmak támadjanak (».... Bungaros si quos capi contigerit, illesos ab offensa qualibet conservari . . .«) Camera. ') U. o. II. 327 — 328. 3) "Wernert Signore délia grande Compagnia, nemico di Dio senza pieta e misericordia néven említik a nápolyi krónikások.