Századok – 1893
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648
A XVI. SZÁZADBAN. 665 delnies parancsot a jámbor nein tudta, vagy talán nem ÍP akarta teljesíteni, Yarannóról megszökött. Minek utánna pedig Perényi Ferencz udvarában, más foglalkozás hiányában, félesztendőn keresztül lószerszámhoz, nyereghez való ezüst ékítményeket készített, Sáros-Patakra költözködvén az ötvösséget nyilvánosan gyakorolta. De meg vagyon írva, hogy sorsát senki se kerülheti el. Patakról eljárogatott a szomszédos Ujhelybe is, hol Márton pappal barátságot kötvén, örömest elbeszélgetett vele a maga mesterségéről, különösen a nemes fémek vegyi elválasztásáról, sőt egyéb művészetekről is. Miklós nem is sejtvén, hogy a szent férfiú még árulója lehet, úgy látszik bizodalmasan megösmertette őt kalandos életének nevezetesebb eseményeivel. Egy este is épen művész dolgok felől folyt a discursus, az ötvös már készülődött, de Márton pap szívesen marasztalta, hogy várja be az urat,1 ) a ki bizonyosan munkát fog neki adni stb., mikor Némethy Imre és Kázméry Gáspár nagy hirtelen megrohanták, és minden ellenkezése daczára Füzér várába hurczolták, rá parancsolván, hogy kerek számban 1000 frtot csináljon nekik. Szabadkozott ugyan erősen,hogy ő nemért ehhez a mesterséghez, de a nemes urak szeme közé nevettek, mondván, hogy a Homonnayaknál bizony megtanulhatta volna, s alkalmasint nagy szükségük is lehetett arra az ezer forintra, mert kegyetlenül verték, taglották, majd halállal is fenyegették az ötvöst, ha tüstént hozzá nem fog a dologhoz. Engedett tehát az erőszaknak s egy kovács mester meg egy lakatos, más különben pataki tót legény, segítségével esztendő alatt szerencsésen fel is vitte 600 frtra, de a kovács a sok verésbe belehalt. Ezen úgylátszik kissé megszeppentek a nemes urak, mert nem követelték a hiányzó 400 frtot, de megesketvén, hogy erről a dologról soha senkinek egy árva szót se szól, esztendő multával világgá bocsátották az ötvöst. A történtek után azonban nem volt kedve többé Sárospatakra visszatérni, hanem elvándorolt Ugocsavármegyébe, hol J) Ki lehetett ez az úr ? nem tudjuk megmondani ; de bizonyos, hogy ebben az időben Ujhelyt Sáros-Patakkal együtt a Perényiek bírták. 44*
