Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648

662 EGY HAMIS PÉNZVERŐ aranya, ezüstje volt is bőségesen, de sehogy se talált ahhoz értő embert. Pedig bizonyos bécsi származású Fischer Jakabot is fogságban tartott már, gondolván, hogy majd csak rá szánja fejét erre a mesterségre, ha társa akad. De Miklós mester vallomása szerint most se érhette el czélját, mert a rabok tudatlanságukkal mentegetőzvén, erősen ellentállottak minden kísértésnek. Három, négy hónap elteltével tehát az ötvös ismét visszanyerte szabad­ságát, és Szerednyéről Homonnay György udvarába került. Homonnayt saját jószántából kereste föl, de többszöri föl­hívását, hogy lengyel János lakatos mesterrel pénzt verjenek, állhatatosan vissza utasította. Esztendeig lakván az udvarban, hallott ugyan egyet-mást beszélni arról, hogy régibb időkben György úrnak jól berendezett pénzverő műhelye volt, sőt a záros boltban tartott eszközöket is megmutatták neki, mások ellenben azt állították, hogy az instrumentumok Homonnay Ferenczről maradtak s ő nem kérdezősködött tovább. Hanem a többi testvérek, Gábor, Imre és Antal már sok­kal életrevalóbbak voltak mint György. Miklós mester ugyan tulajdonképen csak Gáborhoz szegődött, öt esztendeig lakván Homonna városában, de bennfentes volt mindeniknél s hol egyiknek, hol másiknak szolgált, a mint épen a körülmények hozták magukkal. A látott és tapasztalt dplgokról pedig, mint a ki már a földiekkel végkép leszámolt, — vallomásában teljes őszinteséggel nyilatkozik. Csakhamar azután, hogy Homonnay Gáborhoz került — meghatározásunk szerint tehát 1542-ben — a testvérek három pénzveréshöz értő lengyel zsidót hozattak Jeszenő várába, hogy mégis valami hasznát lássák a tárházaikban fölhalmozott arany­ezüst marhának. Vártak még egy érczvésőt is, de azt a lengyelek fülön csípték és halállal büntették. A zsidók hamarosan meg­ugrottak ugyan, de Bebek György kisegítette őket a zavarból s egész pénzverő bandát küldött a nyakukra.1) Alkalmasint már nem tudott máskép megszabadulni a jómadaraktól. ') »Ante annos octo vei novem vei circiter« olvassuk a vallomási jegyzőkönyvben ; később azonban határozottan rá jövünk, hogy ez az esemény az ötvös vallomása előtt kilencz esztendővel, tehát 1542-ben tör­tént. Számításunk szerint azonban már 1540-ben a Homonnayaknál szolgált Miklós mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom