Századok – 1893
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648
«58 EGY HAIIIS PÉNZVERŐ Segesváron képírást tanult s mint reményteljes művész csemete az oskola falai közül egyenesen külföldre indult. Bebarangolva csaknem egész Németországot vándor festők módjára különböző helyeken tartózkodván, a hol épen munkája akadt. A fajrokonok azonban művészetét nem méltányolhatták eléggé, a mit abból következtetünk, hogy az ecsetet mihamar eldobván, a velenczei ötvösség tanulmányozására adta magát, a mely öröklött hajlamaival úgylátszik jobban megegyezett, sőt jártábankeltében még a szobrászatot, illetőleg annak alsóbb fokát, a kőfaragás mesterségét is gyakorolta. Ennyi sok szép tudománynyal, tapasztalattal és világösmerettel megrakodva, rövid idővel a mohácsi veszedelem előtt visszatért Erdélybe, és valószínűleg boldog jövendőt jósolt magának. De régi dolog, hogy az ifjú művészek igen gyakran keservesen csalódnak, részint mert túlbecsülik saját tehetségüket, részint mert az idők mostoliasága miatt nem érvényesíthetik azt ; egyszóval az élet néha kegyetlenül megrostálja őket. Meglehet, hogy más viszonyok között, vagy pár évtizeddel korábban születve, Miklós mester is többre viszi, most azonban csakhamar le kellett mondania a művészi ambitiókról, s mert tapasztalta, hogy Erdélyben a képíró vagy szobrász, ha más biztos kenyere nincsen, még éhen is halhat, hivatal után nézett maga is s mit volt mit tennie szegény fejének, elfogadta a mivel épen megkínálták, és lett belőle királyi kömíves. (Cementarius regius.) Pártfogói - mert mikor nem kellett protectio valamely hivatal elnyeréséhez? — a kik ehhez a szép állapothoz juttatták, bizonyára úgy gondolkoztak, hogy a ki kőfaragáshoz ért, annak a kőmívesség se ördögi mesterség, s igazuk is lehetett. Csakhogy Miklóstól alkalmasint többet kívántak annál, hogy kapu bálványokat, oszlopfőket s egyéb statuákat faragjon a királyi várakhoz ; minthogy pedig nincs nyoma, hogy németországi vándorlása alatt még az architecturát is megtanulta volna, búcsút mondott hivatalának s nyakába vette ismét a széles világot. Jó vagy balsorsa csakhamar Ugocsa vármegyébe vezérelte. Perényi Gábor főispán felfogott rajta és Nyaláb várában síremlékeket készíttetett vele. Itt talán holta napjáig is elfaraghatta
