Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648

«58 EGY HAIIIS PÉNZVERŐ Segesváron képírást tanult s mint reményteljes művész csemete az oskola falai közül egyenesen külföldre indult. Beba­rangolva csaknem egész Németországot vándor festők módjára különböző helyeken tartózkodván, a hol épen munkája akadt. A fajrokonok azonban művészetét nem méltányolhatták eléggé, a mit abból következtetünk, hogy az ecsetet mihamar eldobván, a velenczei ötvösség tanulmányozására adta magát, a mely örök­lött hajlamaival úgylátszik jobban megegyezett, sőt jártában­keltében még a szobrászatot, illetőleg annak alsóbb fokát, a kőfaragás mesterségét is gyakorolta. Ennyi sok szép tudomány­nyal, tapasztalattal és világösmerettel megrakodva, rövid idővel a mohácsi veszedelem előtt visszatért Erdélybe, és valószínűleg boldog jövendőt jósolt magának. De régi dolog, hogy az ifjú művészek igen gyakran keser­vesen csalódnak, részint mert túlbecsülik saját tehetségüket, részint mert az idők mostoliasága miatt nem érvényesíthetik azt ; egyszóval az élet néha kegyetlenül megrostálja őket. Meglehet, hogy más viszonyok között, vagy pár évtizeddel korábban szü­letve, Miklós mester is többre viszi, most azonban csakhamar le kellett mondania a művészi ambitiókról, s mert tapasz­talta, hogy Erdélyben a képíró vagy szobrász, ha más biztos kenyere nincsen, még éhen is halhat, hivatal után nézett maga is s mit volt mit tennie szegény fejének, elfogadta a mivel épen megkínálták, és lett belőle királyi kömíves. (Cementarius regius.) Pártfogói - mert mikor nem kellett protectio valamely hivatal elnyeréséhez? — a kik ehhez a szép állapothoz juttatták, bizonyára úgy gondolkoztak, hogy a ki kőfaragáshoz ért, annak a kőmívesség se ördögi mesterség, s igazuk is lehetett. Csakhogy Miklóstól alkalmasint többet kívántak annál, hogy kapu bálvá­nyokat, oszlopfőket s egyéb statuákat faragjon a királyi várak­hoz ; minthogy pedig nincs nyoma, hogy németországi vándorlása alatt még az architecturát is megtanulta volna, búcsút mondott hivatalának s nyakába vette ismét a széles világot. Jó vagy balsorsa csakhamar Ugocsa vármegyébe vezérelte. Perényi Gábor főispán felfogott rajta és Nyaláb várában sírem­lékeket készíttetett vele. Itt talán holta napjáig is elfaraghatta

Next

/
Oldalképek
Tartalom