Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József: A szerbek története a legrégibb kortól 1858-ig. Ism. A–a. 57

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. detben választottak, később örökölték azt ; ennek fölébe került a kenéz, később a király. Volt bírájuk, vajdájuk és papjok. Ügyeikben tanács határozott. Volt zsupáni, kenézi és királyi itélőszékök. A legfőbb hatalmat a gyűlés és tanács képviselte. Háborúkor egy tanácsos vezette századát a harczba. Fegyvereik voltak : kopja, íjj, kard, parittya, balta. Minden felnőtt, fegyverfogható férfi résztvett a harczban. A pénzt nem ismerték, vásáreszközük a csere volt. Pogány korukban Perunt, a mennydörgés istenét tisztelték (50. 1.), a mi a magyar mythologiában is meg van. A keresztény vallás felvételéig jegyekkel és rovással irtak (52. 1.), szintúgy, mint a székelyek, de a kiknél a rovás-irás még a XVI-ik században is szokásban volt. Még kifejezettebb a magyar intézményeknek a szerbekre való hatása az Anjou-királyok, s kivált Nagy Lajos korában. A nemzet élén állott a király, a kik hatalmasabbja császár nevet vett fel az országgyűlés beleegyezésével. A nemzetet tette a nemesség (a nagyobb és kisebb), melyhez tartozott a papság is. Ezek kiváltságos szabadságokkal birtak, a törvényhozásban s országos tohivatalokban részt vettek s minden politikai jogokban elsők voltak. A nemzet másik részét tették a polgárok, földművesek és szolgák. A nemesség nagy földterületeket birt s érette önköltségén a harczba csapatokat állított, melyek a királylyal együtt harczoltak. Ezen kötelességen kivűl az uralkodó fia megkeresztelésénél, megerősítésénél s vár és kastélyépítésnél évi jövedelmökből ajándékot kellett adni. (Ez a székelyek ökör-adójához hasonlított, amit akkor adtak, mikor új király lett, az nősült és fia született.) Az ellenségtől elfoglalt földeket a király vitéz harczosainak adományozta örök jogon, ágról-ágra szállólag ( 116.1.), szabad rendelkezési joggal. Az ily birtok a rajta levő néppel, falukkal, gyermekekkel, erdőkkel, folyókkal stb. együtt adatott a megajándékozottnak. Törvényes örökös nemlétében az ilv birtok az uralkodóra szállott vissza. Mind az nálunk is így volt. A földmívelők is a mieinkkel egy sorsban részesültek ; kötelesek voltak szántani, kapálni, aratni, vetni, kaszálni, hetenkint két napot dolgoztak uraiknak, a kik azok felett bírák is voltak. (Ilyen volt nálunk is a földesúri törvényszék = Forum Dominate.) A pásztorok (vlaszi, nálunk volachi) 50 juh után egy juhot és egy birkát (talán bárányt, mert a birka is juh) adtak évi adóban uraiknak. Ilyen volt nálunk az oláhság ötvened-adója. ( Quinquagesima.J A törvényhozás is rokon intézményeket mutat fel. így példáúl a nemest nem volt szabad estve megidézni, hanem délelőtt, és tudatni kellett vele a megidézés okát. Nálunk az elv az volt, hogy a nemest csak naplementéig volt szabad perbe hívni, s az