Századok – 1893

Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 646

EGY HAMIS PÉNZVERŐ A XVI. SZÁZADBAN. Azt állítják, hogy minden korszaknak megvannak a maga divatos vagy ha úgy tetszik : ragályos bűnei, mely sajátszerű, de kétségtelenül constatálható jelenséget különös erkölcsi és psychologiai okokból igyekeznek kimagyarázni. Ilyen divatos bűnnek lehetne mondani nálunk többek között a XVI-ik században a pénzhamisítást, mely a mohácsi veszedelem után a társadalomnak csaknem minden osztályában lábra kapott s bizonyos epidemikus jelleggel bírt. Legnagyobb buzgósággal s önként érthetőleg legfényesebb sikerrel pedig a magasabb körökben, a többek között p. o. a Dobók, Homonnai Drugethek, állítólag a Báthoryak s más hatalmas főnemesek udvarában gyakoroltatott. Elterjedésének okai azonban egészen világosak és kézzel foghatók. Nemzeti characterünknek, hajlamainknak vagy általában a kor szellemének s erkölcseinek fontosabb szerepük e dologban épenséggel nincsen. Meggyőződésünk szerint a hazánkban uralkodó politikai és társadalmi viszonyokban, ezekkel kapcsolatosan pedig első sorban is azon sajnálatra méltó körülményben találja magyarázatát, hogy a pénzhamisítás ugyan törvényeink szerint mindenkor hiitlenségi esetet képezett, tehát fő és jószág vesztéssel járt,1

) mindazonáltal maga a pénzverés joga még ebben az időben sem tartozott Magyarországon a kizárólagos felség jogok közé. Elösmerjiik ugyan, hogy rendezett állami életben, erős központi hatalom mellett egyes emberek még a pénz verési joghoz hasonló nagy fontosságú kiváltságok birtokában sem ingathatták ') »De casibus notam infidelitatis aft'erentibus .... cusores falsarum monetarum vei eisdem monetis scienter et publice in magna quantitate «tentes.« Hármaskönyv. Pars. I. Tit. 14. u. o. Pars I. Tit. 16. SZÁZADOK. 1893. VIII. FŰZET. 43