Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Kaindl; Rajmund Frigyes: Beiträge zur älteren ungarischen Geschichte. Ism. –l. –l. 632

633 TÖRTÉNETI IRODALOM. érsekké lett. A IV. fejezetben szerző az oláh incolatus kérdésére is rá tér. Véleménye, bár kissé sajátszerű megokolással, melyben a góthok is szerepelnek, helyes, bár nem új és abból áll, hogy római elemek a Duna északi balpartján nem igen maradhattak meg ; valamint helyes az a felfogása is, hogy az oláhok nagyobb mérvű vándorlása a Dunán keresztül északra csakis a XI. század derekán kezdődhetett. Jó felfogást tanúsít szerző V. fejezetében a Géza állítólagos második neje, Adelheid kérdésében, kinek hypothesisét, tekintettel a gyarló forrásokra, melyekre egyedül támaszkodhatik,elveti. (43.1.) A VI. fejezetben szerző Alberichhel, a trois-fontainesi barát magyar adataival foglalkozik, de a következtetés, mit ezekből krónikáink szerkesztésére von, nem szerencsés. Ot is dominálj cl EZ H hibás gondolat, mint sok magyar irót, melyet e hypothesissel fejeznek ki : nemzeti krónika, hogy a budai krónika összefüggő elbeszélése, melyet ő hibásan - Huberrel - a legrégibb szerkezetnek tart, már egységet képezett, mielőtt a XIV. században mai megbővített szerkezetét nyerte volna. A VII. fejezetben szent "Wolfgang magyarországi missióját törekedik —- ellenére a kútfőknek — magyarán mondva, fölfújni. A német irók túlzásait azonban, hogy Gizellának, II. Henriknek köszönhető Magyarország megtérítése, a X. fejezetben helyesen devalválja. Utolsó XI. fejezetében az első esztergomi érsek sokat vitatott kérdésével foglalkozik, annélkül, hogy a magyar irodalmat e kérdésben, a Hartvic legenda természetét, okleveleink minőségét — a bakonybéli 1037. oklevelet p. o. valódinak tartja, a pécsváradi oklevelet még csak Fejér hiányos szövegében használja - ismerné, s ennélfogva egyes jó megjegyzések. és helyes felfogás mellett arra a határozottan téves eredményre jut, hogy az első esztergomi érsek Asztrik volt, de nem az az Asztrik, kit mint kalocsai érseket is említenek és nem is Radia, mint Karácsonyi János e folyóirat hasábjain vitatta.1) Általában véve az egész dolgozatban sok jó mellett sok téves, fonák felfogással találkozunk, mert szerző csak a német irókat ismeri ; egy-két magyar munkát — valami kivonatokból — idéz ugyan, de látszik, hogy a munkákat magukat nem olvasta, annál kevésbbé értette. Szerző is úgy tesz, mint sok német író a magyarokkal szemben, bár más nemzetekkel szemben meg nem merné tenni, hogy ír magyar dolgokról annélkül, hogy a magyar irodalmat, annak eredményeit ismerné. Meg is látszik művén, s azért történetünk ez új megvilágítását azzal a régi, de itt nagyon találó mondással jellemezhetjük hogy a mi benne jó: objective véve nem új, ámbár subjective véve lehet az, és szerző bizonyosan >) Századok 1892. 201. kk.