Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Fermendžin: Acta Bosnae stb. Ism. –LI –L. 609

618 TÖRTÉNETI IRODALOM. a 382. p.áll 282 helyett, a 113. lapon (DCXI.)312. p. 311 helyett. A 131. lapon DOLXXXIV. alatti regesta Pució szpoineniczi szrbszki II. k. 88 9 után készült, ezt Miklosich is közölte, (360 362. 1.) s ő nem jegyzi meg. Nem akarjuk tovább fűzni ezt a parasita-kereséshez hasonló munkát. Atalánosságban csak azért merünk beszélni, mert apróra átnéztük a gyűjteményt. Fermendzin atyának megmondhatjuk nyiltan, hogy munkálatának ezt a részét »minimi monienti«-nelc tartjuk, pedig ez lehetett volna a leghasznosabb. IV. Az ismertetés teljessége okáért ez oklevéltár anyagának históriai értékét is meg kell világítanunk. A XVI —XVIII. századból közlött adatok és okiratok új anyagot tartalmaznak Bosznia és a szomszéd ferenczesek történetéhez. A ferenczes barátok története a Balkán-félszigeten nem egyszerű klastromi események halmaza, hanem a nyugati politikának öntudatos, koronként Olaszországból, még többször Bécsből igazgatott tényezői e barátok. A mit a franciscanus ír a népről főnökeinek, az való igaz, mert a népből eredt a barát s együtt érzett vele. Épp úgy, mint a szegedi barátok, kik a török hódoltság idejében összetartották a maroknyi pápistaságot az alföldön s a török hatalmasokkal nagyon jól megfértek, azonkép a bosnyák barátok is bámulatos szívóssággal tárták össze a mohamedán államvallás s az orthodoxia közepette szegény nyájokat. Igaz, hogy ebben a munkában a pápa, a dalmaták s hazánk horvát részei nagy segedelmökre voltak, de mindez aligha segített volna rajtok, ha nem a saját népök lelkéből merítik erejöket. A nagy politika forrásait: a visitatorok jelentéseit ne igen keressük a kötetben ; ebben csak rendszertelen módon kiválogatott apróságokat találunk s csak imitt-amott elvétve egy-egy olyan gyöngyinstructiót, mint a milyent XIII. Gergely 1582-ben adott Bonifácz stagnoi püspöknek, ki a Balkánt s Magyarországot látogatta. (MCCXX. 321. 1.) De azért a Fermendzin közölte apróságok igazán becses kövek, mert — a ki tud hozzá — kiérzi belőle, mit gondolhatott az a nép, melynek nem kellett a félhold, ha még oly fényes is volt a ragyogása. Tlieiner és Balanus gyűjteményeivel egybevetve Fermendzin munkája nem vész kárba, mert kiegészíti a nagy politikai anyagot. Természetesen nekünk köztörténetet íróknak a katholikus áramlatoknak ez a megismerése az éremnek csak az egyik felét jelzi, mert a mohamedán és orthodox álláspontokat is latra kell vetnünk, ha teljesen objectiv képet akarunk adni. Kétszeresen fontos azonban a vallásos viszonyok alakulása ez országokban, mert a Balkánon a valláson fordul