Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Fermendžin: Acta Bosnae stb. Ism. –LI –L. 609

615 TÖRTÉNETI IRODALOM. igényeket formálunk vállalatával szemben. Kritikai kiválogatásra a ft. atyának éppenséggel nincs meg a kellő képzettsége, úgy hogy a mi a munkálatában megjelent regestákat illeti, nem mentett fel minket attól a fárasztó munkától, hogy az elszórtan megjelent oklevél-készletet csak úgy forgassuk, mintha az ő gyűjteménye meg sem jelent volna. Ez a könyv nem kalauz, hanem inkább tudományos lidérczkedés, pedig látjuk a törekvést, hogy használni akart vele. Nevezetesen Miklosich : Monumenta Serbicai-nak szláv okleveleit latin regestákban hozzáférhetővé akarja tenni azok részére, a kik nem járatosak az ó-szláv nyelvben. Míg azonban a latin regesták dolgában segíthet magán a kutató, a szláv oklevelek kivonataiban, ha Fermendzin után használja, erősen csalódik. Előbb csak sajnáltuk Fermendzin tévesztett fáradságát, de a szláv regesták dolgában meg kell róvnunk, hogy ily felületesen fogott a munkához. Csak a zágrábi szláv akadémián csodálkozunk, hogy a munkának ezt a részét ily módon engedte kinyomatni. III. Fermend/innek, mint kiadónak az az alapelve : »nehogy e kötet az Akadémia megszabta terjedelmet túlhaladja, azt az elvet követtem, hogy némely okiratot, bár kiadatlan, ha kisebb jelentőségű, nem egész terjedelmében, hanem csak kivonat formájában vettem föl.« (Előszó V.) Már most az a bökkenő, hogy mit ért a ft. atya »kisebb jelentőségű« (minoris momenti) alatt. Neki kisebb jelentőségű az, a mi minket laikusokat kiválóan érdekel. Ezért kell a regestának bőnek, teljesnek lenni, ha a kiadó azt akarja, hogy necsak magának dolgozott légyen. Nem így járt el azonban a Miklosich Monumentáival. Nézzük csak példának okáért az Acta Bosnae 9. lapján XLYIII. szám alatt közölt regestát, melyet Miklosich Monumentáiból (24. lap XXIX. sz.) ad, szóról szóra Miklosich rövid latin kivonatát nyomatván munkájába: Andreas,Chlemensis knez magnus amicitiam et societatem instituit cum Joanne Dandulo, Ragusii comité. Fermend/innek mint egyháztörténetirónak természetesen kevés köze van ez oklevélhez, annál inkább érdekli a történetírót meg a jogászt. Azt még értenők, hogy elhagyja az egészet, de ha már adja, akkor ne nyomassa le Miklosich kivonatát, mert azt megtaláljuk az eredeti forrásban az oklevéllel együtt. Kötelessége lett volna tudni, hogy az oklevél fontossága éppen a következő szabványban rejlik : » A npABHNA ,\A HTb : A BAIJIII NAOB'fcKU, KM fipH AE S 3EMAIO M 0(0 MÉBOAOBU, KOAVS E HtKAMA MpAßMHA, H NEMCÏIALNÉNA M 8 K8,\E, AA CTAME H 8I(M)HH II(1ABHN8; AKE AM npM,\É 'IAKU NAOBKK, HOMS