Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Fermendžin: Acta Bosnae stb. Ism. –LI –L. 609

611 TÖRTÉNETI IRODALOM. példáját, s óhajtjuk, hogy mint iró pártatlan ítélet dolgában tegyen számot. A bolgár történelmi emlékek után sokat reméltünk Fermend/intől Rég hallottuk már, hogy gyűjteményének bosnyák részét is készül kiadni. Úgy gondoltuk, hogy több szem többet lát, s Fermendzin atya bizonyára jó és becses anyaggal áll majd elő. Azt meg bizton reméltük, hogy a zágrábi Akadémia ezt a gyűjteményt majd csak felöltözteti úgy, hogy megállja majd helyét a hasonnémű kiadványok között. Végre megjelent a 38 íves gyűjtemény. Várakozásunkban, a mi az anyag átalános becsét, kiadatásának külső formáját, a használhatóságot s a kritikát illeti, teljesen csalódtunk. Nem is annyira a nagy jó akaratú közlőt, mint a zágrábi Akadémiát kell hibáztatnunk, hogy e gyűjteményt, ilyen primitív, az oklevelek kiadatási módját teljesen ignoráló formában adta ki. Nem szükség hosszasabban indokolnunk, hogy miként s miért kell az effele kiadványok megbízható és pontos szerkesztésére kiváló gondot fordítani. Következetesen végrehajtott terv, jegyzetek, útbaigazítás, az eredeti példány hollétének megjelölése nélkül csak rosszúl megépített asztagot kapunk, melyet mindig magunknak : a használóknak kell megtámogatnunk. Ilyen a mi t. Fermendzin atyánknak is a collectiója. A jóakaratú olvasót mindössze két lapra terjedő előszóval tájékoztatja. Abban nagy átalánosságban megmondja a kiadó, hogy főleg egyháztörténeti szempontból állítá egybe az anyagot s hogy azt a maga teljességében adhassa, a már megjelent okleveleket is közli regestákban. A czél nagyou helyes, s mind a közlő, mind az Akadémia csak jót cselekedtek e szándék kitűzésével, de a végrehajtás gyarlón sikerűit. A közlő abban hibázott, hogy részint elsiette munkáját, részint nem volt meg hozzá a kellő históriai eruditiója, a mi az efféle szétágazó anyag megrostálásához okvetlenül megkívántatik ; az Akadémia meg hibás, hogy a gyűjteményt így adatta sajtó alá. Azt, hogy az oklevelek és okiratok rövid tartalmát elől nem közli, hogy az index nem tökéletes, hogy az irodalom felhasználásában nem járatos, még elnézzük a derék közlőnek, de az már öreg hiba, hogy az anyagról nem tájékoztat előszavában. A mennyire ismertetés czéljából szükséges, megcselekedjük helyette mi, hogy a tudomáuyos érték mérlegelésében igazságosak legyünk. II. Az előttünk fekvő kötet 565 lapra terjed, mely összesen 1520. szám alatt hoz regestákat és teljes szövegökben lenyomtatott okleveleket és okiratokat. Nagy szám, de csak első lát-