Századok – 1893

Értekezések - TÉGLÁS GÁBOR: Az erdélyi medencze őstörténetéből 594

AZ ERDÉLYI MEDENCZE ŐSTÖRTÉNETÉBŐL. Az erdélyi medencze délnyugati vidékein 1876 óta folytatott őstörténelmi kutatásaimmal eleinte csupán aKözép-Maros völgyre s a Hunyadmegyével határos részekre irányult figyelmem ; de midőn a nagy-szebeni Bruckenthal-muzeum, a nem kevésbé gazdag kolozsvári muzeum, valamint az újabban özvegy Csereyné buzgalmából keletkezett sepsi-szentgyörgyi székely muzeum, beszterczei, szászrégeni, szászsebesi ev. gymnasiumok gyűjteményei, a Nagy-Enyeden Herepey Károly tanár által összehordott gazdag leletek, Bakk Endre vízaknai rom. kath. lelkész, Kovács Ferencz marosvásárhelyi apát plebanus urak igen figyelemre méltó és tanulságos gyűjtései s több mások gyűjteményét részint agymagamban, részint Téglás István kir. segédtanfelügyelő és rajzolóm társaságában áttekintettem ; mások gyűjteményei felett szemlét tartva s innen szerzett tapasztalataimat a budapesti, temesvári, bécsi és gráczi muzeumokban kiegészítve alkalmam vala meggyőződni a felől, hogy felszaporodott jegyzeteim esetleg a szakembereknek és érdeklődőknek is hasznára lehetnek, akkor az erdélyi medencze irodalmilag kevésbbé ismert vagy éppen ismeretlen telepeinek összeállítására határoztam el magam. Tanulmányom főbb eredménye a következő. A Maros völgyén nyugatról vagyis Zámtól Gyulafehérvárig 38 lelő helyet tártak idáig fel s ezek között a Torma Zsófia által oly ritka szerencsével és kitartással kutatott tordosi telepnek máig egész irodalma van. Ezen kivűl Déva, Lesnyek, Keresztény-Almás, Nagy-Rápolt, Boj (Magulicsa), Bulbuk, Akmár, Alvincz érdemelnek név szerinti felemlítést. Déván a várhegy őskori erődjén kivűl a szőlők lejtőin találjuk a neolith ember konyhahulladékait. Akmárt egy gazdag, jobbadán a kolozsvári muzeumba került bronzlelet tűnteti ki, melynek dudoros karpereczei a hallstadti és watschi (Krajna) hírneves formákra emlékeztetnek A közép Maros mellékvizei közül a mi szép nevű Egerügyünk (ma Cserna) 7, a Zalasd 2 telepet mutat fel. A nagy magyar Alföld és az erdélyi medencze közt feldomborulóRuszka-Pojana hegység tömkelegéből egy Cserbei falunál 1873-ban felmerült s a budapesti muzeumban