Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - II. közl. 585

NÁPOLYI JOHANNA. 591 Tarantói Lajos tartotta magát egy darabig Capua várában, de a tömeges elpártolások s szökések miatt, melyek seregét a magyarok közeledésének hírére mindinkább fogyasztották, csakhamar ő is kénytelen volt lemondani minden további ellenállásról, s szintén Provenceban- keresni menedéket, hol sikerült aztán neki a pápa segítségével Johannát a fogságból kiszabadítania. Nagy Lajos ezalatt Apuliát hatalmába ejtvén, január 11-én 6000 lovassal vonult be Beneventóba, majd néhány nap múlva Maddaloniba s innét Aversába. E város lakói attól tartván, hogy Lajos rajtok fogja megbőszülni Endre halálát, nagy rettegésben voltak. De Lajos megnyugtatta őket s katonáinak is szigorúan meghagyta, hogy senki vagyonában kárt ne okozzanak. Nagy Lajos hat napig időzött Aversában, mely idő alatt a nápolyi főurak nagy számmal járultak elébe hódolatukkal. Távol vidékekről is számos küldöttség jött hozzá. A királyi vérbeliek nagy rémületben várták Nápolyban a történendőket ; végre Lajos királynak ama biztosítására, hogy a kiknek Endre meggyilkoltatásában részök nem vala, mitől se tartsanak, eljöttek ők is számos főúr kíséretében meghódolni a győzelmes királynak, névszerint Durazzói Károly, Lajos és Róbert, Tarantói Fülöp s Róbert. Lajos király nagy szivélyességgel fogadta nápolyi rokonait s ebédre is magánál tartóztatta őket. A fényes lakoma alatt, melyben több, Johannától már régebben elpártolt nápolyi főúr is részt vőn, eleinte némi feszesség uralkodott. A Lajos párti főurak számba se látszottak venni a velük farkasszemet néző herczegi vendégeket. Nemsokára azonban megindult a kedélyes társalgás s maga Lajos király is, ki nagy önmegtagadással igyekvék elfojtani a kebelében háborgó érzelmeket, leereszkedő nyájasságával nagyobb közlékenységre bátorítá halálra ijedt rokonait. Az ebéd végeztével a fényes társaság, a király kívánatára kirándulást tőn Aversa környékére, s mintegy előre megállapított terv szerint, egyenesen a szent Péter kolostora felé tartott, melynek egyik szárnya a királyi család számára vadászkastély gyanánt vala berendezve, hol Endre meggyilkoltatott. Midőn a társaság a kitűzött helyre érkezett s valamennyien lovaikról leszállván, a kastélyba vonultak, Nagy Lajos a gyászos esemény színhelyének látására egyszerre elveszté eddigi önuralmát. Az Endre öcscsét körülfont árulás és meggyilkoltatásának minden egyes részlete eleven képekben tárult izgatott képzelete elé, s visszafojtott haragja, mint vulkán belsejében háborgó tűz, fékezetlenűl tört elő. Lajos király kemény szavakkal támadta meg a megrémült herczegeket, kiknek az Endre elleni fondorlatokban Szánon. 1893. VII. FÜZET. 3£>