Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - II. közl. 585

NÁPOLYI JOHANNA. 589 saját költségén fentartani Cola di Rienzo seregében. Ez ajánlatot nem fogadá el, s a pápa 1347. okt. 12-iki kelettel óva inti Cola di Rienzót, nehogy Johanna ellen ellenséges lépésre vetemedjék. Majdnem ugyanegy időben, azaz október 11-ki kelettel Cola di Rienzo tudatja a pápával, hogy Nagy Lajos barátságát s szövetségét ajánlá föl neki, ha csapatainak a római területen való szabad átvonulást enged.1) Cola di Rienzónak azonban, mint tudva van, vajmi hamar lehanyatlott szerencsecsillaga s még 1348-ban futnia kelle Rómából az őt csak nemrég annyira bálványozó nép haragja elől. Történetünkre tehát s különösen a nápolyi hadjáratra semmi további befolyást nem gyakorolt. VIT. Nagy Lajos nápolyi hadjárata. Nagy Lajos Velenczével való háborúja miatt csak két évvel Endre meggyilkoltatása után indíthatta meg nápolyi hadjáratát; bár eddig is élénk összeköttetésben állott a nápolyi királyságban jelentékeny hatalomra vergődött Johanna-ellenes párt főembereivel. Midőn kevéssel a hadjárat megindítása előtt a helyzet kipuhatolása ezéljából Kont Miklós nádort s Wolfhard Konrádot az abruzzói tartományba küldi. Aquilában, e tartomány székhelyén, a hős Camponesco már Nagy Lajos neve alatt kormányzott ; majd Wolfhard Konráddal egyesülten, visszavervén Durazzói Károlyt, rövid idő alatt Chieti, Lanciano, Ortona, Vasto s több más abruzzói város meghódolt a magyar királynak. Továbbá Onorato Graetani fondii gróf már ez év (1347) tavaszán fogott fegyvert Nagy Lajos neve alatt, elfoglalta Terracinát, majd Itrit s Gaetát, s ezután saját várába, Traettóba vonult vissza, itt Johanna hadai által megtámadtatván, sikerült neki ezeket győzelmesen visszavernie. Kont s Wolfhard mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtattak, s a Magyarországba visszatérő Kont, kihez Pipin János minervinói gróf vezetése alatt egy nápolyi főurakból alakult küldöttség is csatlakozott, jó lélekkel jelentheté királyának, hogy a nápolyi nép tárt karokkal várja őt, tőle remélvén a régóta nélkülözött rendet s biztonságot. Nagy Lajos 1347. november 3-án indult meg Budáról jól fölszerelt hadsereg élén s fényes kísérettel. Eriaulba érkezvén, itt egy hat velenczei patricziusból álló üdvözlő küldöttség fogadta, mely kijelenté, hogy a signoria a legnagyobb készséggel engedi meg a magyar hadaknak a velenczei területen való átvonulását,2) ') U. o. IX. 233—234. ä) U. o. II. 249-250.