Századok – 1893
Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559
KS MAG YARORSZÁG ON. 583 tézése végett alkalmazott diplomatiai fogás volt, bizonyítja az a körülmény, hogy úgy Budán, mint az 1543-ban elfoglalt várakban (Siklós, Esztergom, Székes-Fehérvár) nemcsak egészen otthonosan berendezkedett, hanem egyszersmind pénteki istenitiszteletet is tartott, mely alkalommal neve az imába lőn foglalva. Már pedig a mely helyen egyszer ilyen khutbe tartatott, azt a mohammedánnak - - a szent törvény értelmében nem szabad többé önként visszaadni, ha csak erőhatalommal el nem foglalják tőle. Egyébiránt — a mint Verancsicsnak egyik helyéből meggyőződhetünk l ) — a khutbe jelentőségét a kortársak is jól ismerték s ezért éppen oly kevéssé hittek e szóbeli Ígéretnek, a milyen kevéssé gondolt maga Szulejmán is annak beváltására. Ezen, csak szóbeli Ígérettel szemben Isthvánffi azt állítja, hogy Szulejmán aranyos és kék hetükkel, arab nyelven írott oklevelet állíttatott ki, melyben esküvel fogadta, hogy Budát önként visszaadja .János-Zsigmondnak, mihelyt ez nagykorúvá lesz (105. 1.). Ez tévedés, melyet itt alkalmilag annál inkább ki kell igazítanunk, mert belékerült újabb történetírásunkba is.2 ) Az egykorú és közel korú magyar történetírók semmit sem tudnak ilyenféle okmányrúl. Ügy Verancsicsnak, mint névtelenének (ki jelen volt a török táborban a magyar urakkal), továbbá Brutusnak (ki szintén szemtanuk után beszéli el Buda elfoglalását) csak szóbeli ígéretről van tudomásuk. Sem Szerémi, sem Forgách nem beszél írásban adott fogadalomról. Ez oklevélnek az erdélyi fejedelmi levéltárba kellett volna kerülnie ; Brutus felhasználta e levéltárat, de semmit sem tud ilyen okmányról. — Az egykorú török íróknál sem találunk ez állítólagos okmány nyomára. Isthvánffi azt mondja, hogy ez oklevelet a nisandsi (nála Nisaegi) adta át Izabellának. A nisandsi ekkor éppen Dselálzáde volt, de ez semmit sem tud arról, hogy akár ő, akár más bármiféle iratot adott volna át Szapolyai özvegyének ; ő is a szultánnak csak szóbeli Ígéretéről tud. Pecsevi — kiről tudjuk, hogy felhasználta Isthvánffi munkáját — csodálkozik is azon, hogy míg ez oklevélről egy szót sem talált ') Verancsics, I. 222. 2) L. Horváth Mihály, Magyarorsz. tört. (1871-ki kiadás) IV. köt. 179.