Századok – 1893
Értekezések - THURY JÓZSEF: A török hódítás kezdete Magyarországon 559
5(50 A TÖRÖK HÓDÍTÁS KEZDETE oda érkezett, mindenesetre kellemetlenül hatott reá a csalódás, hogy senkit sem talált Budán, a kivel egyezkedjék. Tehát miután két hetet töltött ott — mely idő alatt bizonyára értesült a király elvesztéről — visszaindult birodalmába a fej nélkül maradt országból. De előbb felgyújtatta a várost, csak a királyi palotát kiméivé meg. Buda el nem foglalásával s a királyi palota épen. hagyásával mindennél ékesszólóbban hirdette, hogy a békés kiegyezés útja nyitva van nála annak a számára, a ki majd a királyi palotába jön. Nagyon tévednek, a kik azt hiszik, hogy Szulejmán azért takarodott ki Budából s egyszersmind az országból, mert hirét vette a kis-ázsiai lázadásnak.1) E nézettel szemben úgy áll a dolog, hogy Szulejmán csak akkor értesült a kis-ázsiai lázadásról, mikor október 9-én átkelt a pétervárndi hídon, — a mint ezt az 1526-ki Napló és a szemtanú Dselálzáde világosan és határozottan mondják.2 ) Továbbá az is csak alaptalan gyanú — melyet historiailag nem lehet bebizonyítani — hogy Zápolyai János a királyság elnyerése végett mindjárt a mohácsi vész után érintkezésbe lépett volna Szulejmánnal, illetőleg a táborából Budára küldött magyar urak által kérte volna magának a királyságot, mit a szultán meg is igért neki. Erről az egykorú s leghitelesebb török források, t. i. a Napló, Dselálzáde és Kemálpasazáde semmit sem tudnak3) — pedig ha ez tényleg megtörtént volna, csupán dicsekvésből is megemlítik, — míg Ibrahim nagyvezír és Musztafa második vezír épen azt vetették szemére Laszkinak, hogy János megfeledkezett az országot a szultántól kérni, mielőtt megkoronáztatta magát ; koronázása előtt kellett volna ') L. e nézetet Kápolnai P. István »Mohácsi csata« cz. dolgozatában, Hadtört. Közi. 1889. évf. 8) Török Történetírók I. 322 és Dselálzáde 109 a. 3) Igaz ugyan, hogy a XVII. századbeli Szolakzácle (ki 1645 után írt és 1657-ben halt meg) említi ezt, valamint az ugyanezen időben élt Kara Cselebizáde is azt mondja, hogy a szultán kivonulása alkalmával Péterváradon a magyar királyságot, hódolat mellett, Jánosnak adományozta (94. lap) : — de majdnem egészen bizonyos, hoa:y ez a két író ezt az állítást Peesevi munkájának ama helyéből vette át, melyet ez Heltai krónikájából fordított. (1. Századok, 1892. évf. 566). Megjegyzendő, hogy Peesevi sem tud Jánosnak ilyenféle lépéséről munkájának azon fejezetében, a melyben a maguk forrásai után beszéli el az 1526. hadjáratot.
