Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

47 TÖRTÉNETI IRODALOM. e fassiókat a jelentkező felek sorrendjében vagyis igen rövid időközökben iktatták be, amiről különben a káptalannak azon jegyzőkönyv-töredékeiből, melyek az Orsz. Levéltárban a XIV. század első feléből eredetiben fönmaradtak, most is meggyőződbetünk. A Balásffy-féle másolat oklevelei — egynek(87.sz.) kivételével, a mely át van írva —keletnélküliek, de a szerkesztők a b. Radák levéltárban 1291-ből egy olyan oklevelet (253. sz.) fedeztek föl, amely a másolat egyik: 257. számú oklevelével annyira egyezik, liogy ezt nekik is helyesen 1291. körülinek kelle meghatározniok. Semmi kétség sincs tehát, hogy a többi oklevél is ugyanabban az évben, de a 257. számú után — mert a másolatban az a legelső — készült, abban a sorrendben, a mint egymás után következnek. De a szerkesztőknek — azt kell hinnem — fogalmuk sincs az oklevélkritika azon alaptételéről : hogy mindenekelőtt az oklevél minőségével, természetével kell tisztába jönni, mert a másolat legutolsó oklevelét(92. sz.) 1260—1300-ra, a másodikat (99. sz.) 1262—1272-re s az utolsó előttit (184. sz.) 1277—1300-ra, tehát ahány csak van, mindegyiket más és más időre tették ! Mit mondjunk azokról a másolatokról, ahol még ilyen támaszra se tehetünk szert s hogy hibát hibára ne halmozzunk, mindig a legszigorúbb kritikára s utánajárásra van szükségünk. Persze legokosabb a másolat eredetijét föltalálni, a mi minden bajnak elejét venné. Például a szerkesztők is. lia a 493. számú oklevelet a Teleki levéltár eredetijéből adták volna (pedig a Teleki levéltárat átkutatták), a tulajdonnevek (Opper = Opour helyett; Vesster = Bezter helyett ; Küküllő (így) Csavas stb.) se jelentek volna meg abban a botrányos fiskális-orthografiában, a minek különben így is, a lehetőségig való kiigazítását tőlük kell követelnünk. S ha már ezt el is hanyagolják, legalább ne ejtsék tévedésbe a kutatót olyan dolgok felől, amiket éppen nekik kéne legjobban tudniok. Mennyi oklevelet közölnek ők Buzdról s annak előkelő szász birtokosairól, s mégis a 498. számú oklevélben teljesen más nevű birtokosok fordulnak elő, mert az országos levéltár (Dl. 29117.) eredetijében (pedig az országos levéltárat is átkutatták) nem -Bwzd, hanem Owzd azaz Ozd áll. s az Ózdiak nem szászok, hanem az Agmánd nemzetségből valók. Már fentebb Bődnél is tanúi voltunk ilyen confuziónak, úgy hogy jogosan kérdhetjük, vájjon elolvasták-e maguk munkáját? Indexet azt jót, kimerítőt, készítettek hozzá, de a mi életbevágóbb, az okleveleket egymással össze nem vetették. A pontosságnak és felületességnek e sajátságos vegyülékét az eddigieknél még ijesztőbb példával tudjuk illustrálni. Mert vájjon, nem-é a Fejér György korára emlékeztet, hogy ugyanaz az oklevéltár ugyanegy oklevelet kétszer közöl : egyszer másolatból, a hibás, másodszor