Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - II. bef. közl. 513

EGY HAMISÍTVÁNY. 513 írja át 1322-ben, de a késmárki levéltárban nem ebben az átírásban maradt meg, hanem János királynak 1536. évi megerősítő oklevelében, mely Laszki Jeromos részére készült. Egy perczig se kételkedem, hogy Laszki János királyijai az Országos Levéltár példányát íratta át, s hogy a hamisítás a megerősítés körüli időben történt. Az Orsz. Levéltár példánya ugyanis, a mint az régi jelzetéből (NBA. 620. n. 41.) kétségtelenül megállapítható — a Thurzó családnak többi szepesmegyei vonatkozású s a Laszkiakkal sűrű összeköttetésükre valló leveleivel került oda. De ezen kívül a hamisítvány írása is jellemző. A ki sok és sokféle eredeti oklevelet forgatott, az bizonynyal tapasztalta már, hogy ha az írások korrúl-korra más és más jelleget tüntetnek is föl, vidékenkint mégis azonos typusuak. Noha például a Nagy Lajos korabeli írás, ugyanabban a korban a többi európai nemzetek írásaival hasonló jellemű, mégis az olasz, a franczia, a német, az angol, stb. írásnak más typusa van minden korszakon keresztül. De ez a hasonlóság mellett meglévő különbség nemcsak az egyes nemzetekre, hanem minden nemzeten belül az egyes vidékekre is, s legfeltűnőbben azokra áll, melyek a határszéleken feküsznek. Nálunk például a Dunán túl a határhoz közelebb eső megyék, városok, hiteles helyek kiadványainak írása határozottan német jellegű. A Szlavónia felé eső délibb vidékeken nyugatra a horvát, kelet felé a szerb írás vonásait ismerhetjük fel, legalább a középkori okleveleken. A Duna bal partján az északosabb megyékben morva és cseh typussal találkozunk. A Tisza jobb partján s különösen Sáros és Szepesben minden korban az egykorú lengi; el írás bélyegét viseli magán minden kiadvány. Azért hozakodtam elé tehát a magyar írásnak ezen ethnographiai sajátságaival, hogy ne tűnjék fel valami nagy vakmerőségnek, ha a kérdéses hamisítványról azt állítom, hogy írásának jelleme határozottan lengyel s vagy lengyel kéz írta, vagy ott készült, ahol a lengyel írás dívott, t. i. első sorban a Szepességen. Egy harmadik példányra is kellene Karácsonyi idézeteiből következtetnünk, arra, a mely Bárdossy, Wagner és Katona kiadásai után Fejér »Codex Diplomaticus«-ában (t. VI. vol. I. 45—46. 1.) látott napvilágot. Ez azonban tévedés, mert az ott közölt oklevél, melynek eredetije állítólag a Berzeviczy család levéltárában őriztetik, egészen más. Ebben III. András király szintén Pólyán fia Andrásnak : a Berzeviczyek egyik őse'nek, de nem mint a hamisítványban Landek, Rókus és Nelire birtokokat, hanem a Lomnicza folyó melletti királyi erdőt adományozza oda. A tévedést az okozhatta, hogy ez szolgált