Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 2. 505

510 rÓR ANTAL. Ügy látszik, Szép Frigyes e föltételre kezdetben nem akart ráállani ; később azonban, a szükségtől késztetve, mégis megadta magát; mire 1322. nyarán a magyar segítő had, Köcski Sándor, utóbb országbíró vezérlete alatt, 6200 lovas, köztök 4000 kún íjász megindult. A történetileg valószínű föltevés mellett, hogy Károly király hadait az osztrák határig kisérte s ott Szép Frigyessel, ki a magyar hadat átvette, találkozott, pompás képhez szolgáltat e tárgy eszmét. (Frigyes és Károly arczképe Nagy-Lajosomban-, Köcski Sándor czímere, ezüst és vörös czölöpök váltakozva. Csák Mátémban.) Első Károly király végső tisztessége 1342. jul. 16. és következő napjaiban. Fukar szavú és kevés tentájú koríróinknál valóságos csudaszámba megy az a bőbeszédűség, melylyel I. Károly király eltakarítását oly körülményesen leírják, hogy 5 — 6 nézőpontból is fölvehető. Követjük őket előadásuk főbb vonásaiban. Miután Károly, ki hosszasabban betegeskedék, a visegrádi várban 1342. julius 16-án elhunyt, fölöltöztették romlandó tetemét hosszú skarlát ruhába, gyöngyökkel kivarrt saruira arany sarkantyút csatoltak, fejére pedig drága mívű (házi) koronát tettek, másnap pompás menetben, érsekek, -püspökök, egyéb főpapok, főurak, papok és szerzetesek kíséretében, levitték Visegrád városába, a plebania templomba. Itt gyászos misét mondván fölötte és elvégezvén a halottas szertartásokat, dereglyére tették a nyílt koporsót, hogy Budára, mely akkor már nagyhírű, fényes város vala, szállítsák. Az özvegy királyné, két lia Lajos és István, a főpapok és főurak szintén vizi járművekre szállottak, királyokat ez utósó útján is, mint annyiszor elkisérendők. Előttök Tót Lőrincz, a Kontok atyja, a meseszerű hős, fő-zászlótartó tisztéhez képest, a király zászlaját, annyi diadal tanuját lobogtatta. Buda népe, a papság és a polgárság a Duna partjáig ment halott királya elé, mint azt a város szabályai is rendelték. Az öszszes templomok és kolostorok zúgása közben fölkisérték aztán a király tetemét a Boldogasszony templomába, ravatalra helyezték, éjjel-nappal zsolozsmákat imádkoztak és énekeltek mellette, mialatt a templom főbejárata előtt három vitézlő férfiú, a boldogult királynak bíborral letakart kezes paripáin ülve, tartott strázsát. Egyikök abban a díszben, melyben a király a tornákon szokott volt megjelenni ; a másik úgy, mint mikor a király lándzsavetésben vett részt ; a harmadik és legékesebb azon fegyverekkel, amelyeket a király a hadjáratban szokott volt viselni. Fején