Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - I. közl. 491

496 ÓVÁKY LIPÓT. IV. László özvegye s a szintén Árpád-házi Erzsébet herczegnő, Mária királynő nővére, ki később zárdába vonult1), a női erény mintaképeiül szolgáltak, immár a női szeszélyesség s élvvágy, kéjelgés s dobzódás tanyájává vált, és Sancia özvegy királynő tehetetlensége érzetében önkényt lemondott gyámi tisztségéről és mélyen megbotránkozva távozott az udvarból s zárdába vonult, hol vezeklések közt tölté végnapjait. Volt a nápolyi udvarnak a már említett Filippán kivűl még egy rossz szelleme: Durazzói Károly nagynénje, az özvegy Valois Katalin, ki konstantinápolyi császárnői czímet viselt. Azon czélból, hogy a majdan özvegységre jutandó Johanna az ő fiához, Tarantói Róberthez mehessen nőül, szakadatlanul az Endre s Johanna közti viszályok előidézésén és Endre élete elleni tervek szövésén fáradozott ; sőt annyira ment e gonosz szívű nő, hogy Filippa s ennek huga, de Cabannis Sancia közvetítésével, kiről Gravina krónikás azt mondja, hogy publice meretricabatur, mindenféle szerelmi kalandba keverte Johannát. Majd d'Artois gróf, majd Tarantói Lajos, majd Caracciolo Henrik jutott a királynő kegyeihez. Ez utóbbi életével is lakolt, mert a magyarok által, kik a királynő lakosztályából látták őt kijönni éjnek idején, állítólag Endre parancsára lemészároltatott. Katalin ily kalandok létesítésével s azoknak, sőt néha koholt kalandoknak híresztelésével csak azt czélozta, hogy Endrét bajba hozza s előbb-utóbb valamely vakmerőbb udvarló merényletének kitegye. A nápolyi udvar fénye s nagyszerűsége különben páratlan vala ekkor egész Európában. Johanna királynő mellett ennek nővére Mária, Durazzói Károly neje s az említett Valois Katalin vetélkedtek a fényűzésben s ünnepélyek rendezésében. Johanna, mint a költészetnek nagy pártolója, szívesen látta udvarán Petrarcát s Boccacciót ; ez utóbbi hosszabb ideig tartózkodott Nápolyban, s Fiammetta neve alatt is egy, a nápolyi udvarhoz tartozott hölgy, Róbert király törvénytelen leánya Mária értendő. Az ifjú királynő Petrarca sonettjeit s Boccaccio novelláit nagy élvezettel hallgatta s az akkor divatozó költészeti virágjátékokat2), szerelmi s lovagjátékokat különösen kedvelte. Minők valának e játékok ? Boccaccio eleven színekkel ecseteli novelláiban s Fiammetta amorosd-jában. A hajdan annyi magasztos és nemes törekvés iránt lelkesülő lovagok, kik eszményi hölgyeikért a legbámulatosabb hőstettekre ragadtatták magu') u. o. -) Ily virágjátékoknál három díj lön kiosztva. A legjobb szonett aranyibolyát, a legszebb pásztordal ezüst jászmint, a legjobban sikerült ballada akáczvirágot nyert, E virágjátékok Provenceból vették eredetüket s különösen Johanna idejében nagyon divatoztak.