Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429
442 TÖRTÉNETI IRODALOM. politikai, hadi és irodalmi téren s hogy ezeknek alakjai mily élesen kiválnak történelmünk lapjain s mennyire lekötötték történetíróink érdeklődését, mutatja a Szilágyi Sándor által szerkesztett Történelmi Életrajzok tartalmának futólagos áttekintése is : Az Életrajzok túlnyomó többsége a XVI. és XVII. század kimagasló alakjaié.1) A mult évben — mely különben e tekintetben nem tartozik a gazdag évek közé — e korra két kisebb történelmi munka látott napvilágot, Bunyitay Vinczétől és Fraknói Vilmostól. Mindkettő alkalmi s tárgyuk is azonos. Mint Buda visszafoglalásának kétszáz éves fordulója egész irodalmat teremtett, úgy Nagy-Várad felszabadulásának kétszáz éves fordulója sem maradt nyomtalanul történelmi irodalmunkban. Bunyitay egy érdekes kis füzetben2 ) eleveníti fel e fontos erősség szomorú történelmét a török foglalás korában 1660— 1692., felhasználva Deák Farkas kis értekezését Nagy-Várad elvesztéséről, a visszafoglalásra pedig főképpen a bécsi cs. és kir. hadi levéltár adataiból merítve. Hogy mit szenvedett az ország a török uralom alatt, élénk színekkel ecseteli Bunyitay munkája is, habár csak Várad és Biharmegye pusztulásáról szól. A régi Váradot a török teljesen semmivé tette. Ekkor semmisült meg a káptalan levéltára, ekkor törték össze a törökök középkori művészetünk becses emlékeit, a szent királyok híres szobrait. Menekültek a város régi lakosai is leginkább Debreczenbe, mely város ez idő óta kezdett jelentékenyen emelkedni s a Tiszántúlnak úgy politikai, mint kereskedelmi és közmívelődési tekintetben súlypontjává válni. Nem kevésbbé érdekes a másik füzet, mely ezen alkalommal a Fraknói Vilmos tollából került ki s Rómában jelent meg, meglepően szép kiállításban.3) Tárgyát a római szent-szék érdemeinek méltánylása képezi Várad felszabadítása körűi. XII. Incze pápa, épúgy mint elődei, a legélénkebb részvéttel kisérte a Magyarország felszabadításáért vívott török harczokat s részvétét nemcsak szóval, hanem tettel is kifejezte. Az ő bőkezű pénzsegítsége tette lehetővé 1692-ben Várad erélyes ostromát és visszafoglalását s ezenkívül, mint a többi magyarországi várak, Várad új megerősítéséhez is jelentékeny pénzsegélylyel járult, miért az új erőd egyik bástyája az ő nevéről Incze bástyának neveztetett el. A füzet mellékletét a vatikáni levéltárból merí') Zay Ferencz, Mayláth István, Békés Gáspár, Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Rákóczy Zsigmond, II. Rákóczy György, Béldi Pál, Thököly Imre stb. 2) Nagyvárad a török foglalás korában 1660—1692. Bpest, 1892. 3) Várad felszabadítása 1692-ben és XII. Incze pápa. Róma, 1892.
