Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429
432 TÖRTÉNETI IRODALOM. módon a kritikai vizsgálódás módszerébe s figyelmöket és kutatásvágyukat a készültségüknek és tanulmányaiknak megfelelő térre és a megfelelő anyag feldolgozására irányítja. Az évenként nagy számban megjelenő német tudori értekezések bizonyítják, mily tervszerűen dolgoznak a német egyetemek — a német történetírás e hatalmas centrumai — a történelmi anyag tisztázásán és a német történettudósok nagy műve tanulságos példái annak, hogy miként dolgozhatnak a tanítványok a mester kezére az épület felemelésében.1) A ki nálunk historiaírással komolyan foglalkozik, az jól tudja, hogy nálunk minő mások a viszonyok s fájdalommal tapasztalja, minő nehézségekkel jár előrehaladni a töretlen úton, a hol úgy szólva semmi sincs előkészítve. Pedig nekünk is vannak egyetemeink ; de ezek, eredményeik után Ítélve, mindeddig nem központjai, nem melegágyai a hazai történetírásnak s nem is lehetnek, mert nincsenek seminariumaink ; legalább oly értelemben, mint e szót a német egyetemekben használják, bizonyára nincsenek. Innen van az, hogy egyetemeink a történetírás fejlesztésére aránylag oly keveset tesznek — hiszen az utóbbi években egy tudori dissertatio megjelenése esemény számba kezd menni ; —• innen van az, hogy nálunk történeti iskoláról sem lehet beszélni, ') A fennebb mondottak igazolására álljon itt a berlini egyetem mult, évi dissertatióiból egy pár mutatvány : 1. Walter Opitz, Die Schlacht bei Breitenfeld am 17 September 1631. Gusztáv Adolf németországi első nagy győzelmét tárgyalja e kis füzet, azon kitűzött czéllal, hogy a breitenfeldi csatára vonatkozó egykorú tudósításokat, melyeknek száma meglehetősen nagy, értékök pedig ingadozó, lehetőleg összegyűjtse, értéköket megállapítsa s így aztán belőlök e fontos következményekkel járt ütközetnek lehetőleg hű képét adja. 2. Albert von Ruville, Die Auflösung des preussisch-englischen Bündnisses im Jahre 1762. A hétéves háború nevezetes fordulópontjának, a porosz-angol szövetség felbomlásának történetét világosítja meg, eddig fel nem használt, angol és porosz levéltárakból merített adatok nyomán, kiigazítva a hétéves háború történetíróinak : Schäfernek és Dunchernek e pontnál elkövetett tévedéseit. 3. Max Immich, Die Schlacht bei Zorndorf am 25. August 1758. Szintén a hétéves háború egyik döntő ütközetét tárgyalja, beható kritikai vizsgálat alá véve az ezen ütközetről fenmaradott porosz és orosz értesítések hitelességét. — A középkorra vonatkozókból. 4. Johann Sass, Zur Kultur- und Sittengeschichte der sächsischen Kaiserzeit. Rendkívül érdekes összeállítása az egykorú forrásokban feltalálható míveltségtörténelmi adatoknak az Ottók korából, a IX. századból, melyet tekintve, hogy a nyugoti míveltség hazánkba első sorban Németországból jött, a magyar történetírás is jól felhasználhat. 5. Alfred Dören, Untersuchungen zur Geschichte der Kaufmannsgilden im Mittelalter. Főképpen a kereskedelmi szövetkezetek nemzetgazdasági jelentőségét táraryalja a franczia és német városok szervezetének fejlődésében. 6. Alfred Yahlen, Der deutsche Reichstag unter König "Wenzel. Mintegy folytatásaképpen Waitz, Wacher és Ehrenberg ide vonatkozó műveinek, a német birodalmi gyűlés factorainak küzdelmeit tűnteti fel a XIV. és XV. század elején.
