Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 1. 421

A TÖRTÉNETI JELENETEK KORHŰ RECONSTRUÁLÁSÁRÓL. (Levél a szerkesztőhöz.) Érdeklődéssel olvastam az ezredéves kiállítás történelmi -főcsoportja bizottságának április 9-én (1893.) tartott üléséről szóló hirlapi jelentést, melyben — egyebek közt — Keglevich István gróf azt az indítványt tette: meg kell bízni egyes tudósokat, hogy történeti jelenetek korhű reconstruálása szempontjából kutassanak adatokat, mely indítványt Te, kedves barátom, melegen pártoltál, nagy eredményeket remélvén ezen eszme megvalósításától. És méltán. Az én agyamban is sokszor hányódott ez a gondolat, főleg ha a meddő állapotra gondoltam, melyben a magyar történeti képírás sínlik, jóllehet felejthetetlen Ipolyink, akkor az országos magyar képzőművészeti társulat elnöke, anynyiszor és oly lelkesen emelte föl szavát végette ! Mert hiába ; a nép — és most a legtágasabb értelemben veszem e szót — képekből tanul legtöbbet. Hazánk dicső történelmének eddig kevésbbé ismert részleteit szintén képekből, s ezek szerint netán alkotott élő jelenetekből fogjuk legelőbb megtanulni. Azonban a történeti képírás sok utánjárást igényel. A művésznek hegyéről tövére ismernie kell a történetet, melyet meg akar jeleníteni, nemcsak azért, hogy lelkesülhessen tárgyaért, hanem hogy méltón elő is adhassa. Tanulmányoznia kell a kor szokásait, viseletét, jelmezeit, fegyvereit, épületeit, bútorait s egyéb szereit; szóval: otthonosnak kell lennie a kor archaeologiájában, nehogy nevetség tárgyává váljék. Hát biz ez sok tanulást kiván, de nem éppen legyőzhetetlen munkát. Ugy látom, a képirók ezen a munkáján akart könnyíteni Keglevich István gróf, midőn helyes indítványát megtette, és Te, kedves barátom, ki az illustrált történeti életrajzokkal ez irányban jó előre dolgoztál, mást nem tehettél, minthogy lelke-