Századok – 1893

Értekezések - BÁRCZAY OSZKÁR: A régi magyar konyháról 402

A RÉGI MAGVAR KONYHÁRÓL. 407 gulyásos bus elnevezés alatt ismerjük ; de azt kevesen tudjuk, hogy mi a szenensült, mert azt hazánkban csak a Királyhágón túl készítik és már nem magyar néven szólítják szenensiiltnek, hanem németül flekken-nek, mert helytelenül azt képzelik, hogy csak a németül Bauchflecknek nevezett dagadóból lehet azt készíteni, pedig csak egyszer próbálja meg valaki, ezt az ős beefsteaket annak való húsból faszén fölött rostélyon, zsir, vaj vagy olaj hozzátétele nélkül sütni, tudom, hogy soha többet nem fog más­képpen sütött beefsteakre vagy síilt dagadóra vágyódni s talán ezt a nyelvünket nem éppen díszítő és felesleges »Hecken« elne­vezést is elfogja felejteni. A tokány szintén olyan étel, melyet manapság már keve­sen ismernek a maga valóságában, pedig azt még a külföld leg­híresebb ínyenczei is, mint az öreg Dumas is magasztalják, ki annak készítésmódját »Agneau à la Hongroise« a »Grand Dic­tionnaire de Cuisine« czímü művében részletesen közli s azt jegyzi meg, hogy ez a legjobb magyar étel. A gyúrt tésztát, a savanyú vagy mint a Régi Magyar Szakácskönyv irója nevezi, sós káposztát valószinű, hogy a szláv népekkel való érintkezés közben ismerték meg eleink és az sem igen szenved kétséget, hogy azokat a nekik ismeretlen ételeket is megkóstolták, melyeknek receptjeit a délszláv és görög bará­tok hozták magukkal ; tehát ha nem is első forrásból, de ezen az líton is hozzá jutottak azokhoz a görög ételekhez, melyek Rómá­ban való meghonosulásuk után onnan két közvetítő, az olasz és franczia útján is hozzájuk kerültek. Az olasz főzési mód, különösen a kirántott húsok és halak (frittura), saláták, összevagdalt húsok (polpetta) teljesen köz­vetlenül jutottak hazánkba s csak itt módosultak ízlésünkhöz ; a bizanczi is keveset változott a délszláv barátok kezén, kik ide importálták ; de sajnos a franczia főzési módról ezt nem mond­hatjuk, ez sem a régi időben, sem később nem jött közvetlenül hozzánk, hanem a németek útján már megrontva. Ezeken az említett befolyásokon kívül később különösen a XVlI-ik évszázban a török befolyás is érvényesült, sőt némi tekintetben már előbb is. A kávénak azonban, mely Konstantiná­polyba is csak 1534-ben került és Velenczébe 1624-ben, Franczia­országban XIV. Lajos uralkodása alatt még semmi nyomát sem találjuk. Valószinű azonban, hogy azokat a törökös vagyis inkább ázsiai eredetű ételeket, melyeket a Radvánszky-féle Régi Szakács­könyvben föllelhetünk, nera mind vették eleink közvetlenül a töröktől, hanem a lengyelek és délorosz népektől, kikkel a török előtt is érintkeztek volt, mert ha nem is ebből a könyvből, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom