Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

UGOCSA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. 43 ben tudósítja a rendeket, bogy Rákóczy Ferencz erdélyi választott fejedelemnek, különösen anyja Báthory Zsófia törekedésére, kegyelmet adott. Már ekkor hire futott a megyében, hogy Nyalábvárát a király le akarja rontatni, a mit a Perényi család hű maradt tagjai —- mert a bujdosók között is volt egy-kettő de maguk a rendek is nagy megütközéssel vettek tudomásul s alkalmasint csak a szegénység örvendett rajta, gondolván, hogy terhei legalább könnyebbedni fognak. Pedig ez a szempont egyáltalában nem volt irányadó a katonai kormány előtt, mely a vár lerontását javaslatba hozta, hanem igenis attól tartottak, hogy a Husztra és Kővárra menekült bujdosó magyarok hatalmukba kerítik, mely esetben, főleg ha a porta és az erdélyi fejedelem is támogatni fogja őket, a különben jelentéktelen, de előnyös fekvésénél a Tisza völgyén uralkodó kis vár a császári hadak szabad mozdulatait gátolni fogja. Annyi bizonyos, hogy Nyalábvárából a Szatmár felől jövőket könnyen fel lehetett tartóztatni, s Ugocsa megyét a Tisza két részre hasítván, a szabad és gyors közlekedés első feltétele Nyaláb birtoka volt. A vár lerontását úgylátszik leginkább Spankau generalis sürgette, kihez 1671. junius 27-én Rátlionyi István, a julius 24-én Tekeházán tartott gyűlésből pedig Gödé István küldetett követségbe, (1 frt útiköltség adatván neki Szatmárig), de mindkettő hiába járt, mert Leopoldnak augusztus 9-én, Perényi Gábor főispán és b. Spankauhoz intézett mandatuma Nyaláb sorsa felett végkéji határozott. A Perényiek azonban sehogyse akartak belenyugodni abba, hogy utolsó váracskájukat is elveszítsék, mely háborús időkben a megye népességének is egyetlen menedéke vala. Ezért tehát, Petheő Zsigmond kassai vice-generalis jóakaratát már előbb megnyervén, a szeptember 14-én Királyházán tartott gyűlésből Hartyáni János alispánt egyenesen Leopoldlioz küldöttek, hogy a megye közönsége nevében is könyörögjön a vár megmaradásáért. Hartyáninak egyszersmind Spankauhoz is be kellett térnie, hogy még egy utolsó kisérletet tegyen az ellenséges érzelmű katonánál. De hiábavaló volt minden fáradozása, hasztalanúl hivatkozott Petheő gr. Forgách Ádám országbíróhoz október 6-án írott levelében arra. hogy a vár lerontása »mind az egész famíliának, mind pedig az nemes vármegyének alkalmatlanságára volna ; ha ellenségnek valaha valami indulása találna lenni (kitől Isten oltalmazzon), csak előtte is nem tudnának hova feleségeikkel, gyermekeikkel szorulni. Az elmúlt esztendőben is tatárjáráskor onnét oltalmazták magokat s azon környül való SZÁZADOK 1893. I. FÜZET. 3