Századok – 1893

Tárcza; állandó rovatok - Új könyvek - 374

378 TÄRCZA. VEGYES KÖZLÉSEK. - BERCSÉNYI LÁSZLÓBÓL Kolozsvárott a márcz. 15-ki ünnepségen a redoutenak zsúfolásig megtelt nagy termében harmadfélóráig tartó szabad előadást tartott Thaly Kálmán, kit a közönség már megjelenésekor riadó tapsokkal üdvözölt s több mint két órára terjedő szabad előadását Rákóczi Ferencz híres tábornokának Bercsényinek franczia földre szakadt utódairól mindvégig a legnagyobb figyelemmel és lelkesedéssel hallgatta. Thaly ezt a thémát igen helyes kapcsolatba tudta hozni a nemzeti ünnep eszméjével. Az a rendkívüli közvetlenség, melylyel a nagy közönség előtt jobbadán ösmeretlen mult századbeli eseményekről szólott ; ereje, melylyel a roppant anyag fölött uralkodni tudott, úgy, hogy a nagyrészben iparosokból és kereskedőkből álló közönség észre sem látszott venni, hogy egyik negyedóra a másik után múlik, s hogy tényleg egész kötetre valót hallott ; a biztosság, melylyel adatait egy sor írás használata nélkül is egybefüzni tudta ; a könnyen érthető, de mégis választékos előadó modor, melyet alkalmazott s melynek szépségei különösen egyes érdekfeszítő epizódok elbeszélésénél tűntek ki. legjobban mutatták, milyen hatalom van történettudósaink kezében, ha nemcsak az akadémia és a tudós társaságok, hanem egyúttal a nagy közönség számára is akarnak és tudnak írni és beszélni. Előadás alatt és után Thalyt a hálás közönség a szó szoros értelmében ünnepelte. — RÉGI MAGYAR UTAZÓKRÓL. Ezen a czímen tartott felolvasást dr. Szádeczky Lajos az Erdélyrészi Kárpátegyesület elnöke a Kolozsvárott márcz. 14-én rendezett s rendkívül látogatott első Kárpát-estélyen. Könnyed modorban utalt reá, hogy a honfoglaló ősök egyúttal kitartó turisták voltak, a mi különösen 937. évi kalandozásaikban tűnt ki. A szentgalleni kolostornál táborozó magyarokról (926.) nemcsak mint katonákról, hanem mint turistákról is érdekes följegyzéseink maradtak. Hosszasabban időzött Julián barátnak az őshazába tett útjánál, inelyet 37 napon át egy sivatagon keresztül csupán 22 hamuban sült pogácsával kellett megtennie. Majd Mátyás királyról csevegett, mint az erdélyi részek valóságos turistájáról. Legnagyobb érdeklődést azonban zalánkemeni Kakas István 1602. évi perzsiai útjának elbeszélése keltette, nemcsak a megkapó részletek miatt, hanem azért is, mert ennek a turista diplomatának háza máig is áll Kolozsvár főpiaczán ; rajta van 1590. táján faragott czímere is nevének kezdőbetűivel, a Stephanus Kakast jelentő S. K.-val. Ebben a házban tartotta lakodalmát Kakas István 1597. jan. 20-án s ebbe a házba szoktak volt szállni a Báthoryak; onnan ragadt reá a Bátliory-ház elnevezés. Ennek a háznak emléktáblával való megjelölésére mostani tulajdonosa Szathmáry 100 frtot ajándékozott s a Kárpátegyesület, mely Szádeczky szellemes és tanúlságos felolvasásával oly méltóan nyitotta meg felolvasó estélyeinek sorát, gondoskodni kíván, hogy Kolozsvár egyéb történeti emlékeit is táblákkal jelöljék meg. (A felolvasás megjelent a »Kolozsvár« 62. számában.)