Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

30 DR. KOMÁROM Y ANDRÁS. Ezek között volt a "Wesselényi-összeesküvésben s később a bujdosók és Thököly Imre liarczaiban elliiresedett ugocsai származású Farkas Fábián is, kinek viselt dolgaira, különösen Farkasfalván fekvő ősi javainak elkobzására vonatkozólag a vármegye levéltárában is találtatnak egyes töredékes adatok. Annál szomorúbb napokat éltek az otthon maradottak, a kik az 1670. julius 9-én tartott gyűlésből Kgressy Jánost és llomoky Pált küldöttek Sporkhoz, panaszt emelve az idegen hadak embertelen zsarolásai miatt, a kik a föld népét már mindenéből kipusztították. Ugyanez alkalommal Ilosvay István másod alispán is meghozta Heiszertől az »ultima resoJutiót«, melynek értelmében az ugocsaiak a szatmári őrség élelmezésére nagy rnenynyiségü gabonát tartoztak szolgáltatni, a vár erősítéséhez s jókarban tartásához napszámmal s egyéb szükséges dolgokkal járultak, mindezeken felül pedig, a mi legterhesebb volt rájuk nézve, Tokajba a Tiszán fiit kellett szállítaniok. Ha meggondoljuk, hogy a kis vármegyének még a nyalábi őrséget is el kellett látni zabbal, hússal és kenyérrel, s az újlaki és terebesi német zsoldosok élelmezése is az ő kötelessége vala; ha tudjuk, hogy a kardot viselő hitvány csőcselék a legnagyobb visszaéléseket követte el s köszönet fejében nemeseken és parasztokon egyaránt hatalmaskodott és nemcsak elrabolta a szegény embertől az utolsó betévő falatot, de hajlékára, családi tűzhelyére törve, a föld poráig megalázta, ütötte-verte a védtelen nyomorultakat : nem fogunk rajta csodálkozni, hogy jobbágyok és kisbirtokos nemesek menekültek erről a földről, szegény legényekké, bujdosókká lettek, raboltak, pusztítottak szerte-széjjel a környéken, alkalomadtán véres boszut állva zsarnokaikon, a kik világgá üldözték compescálására, nagyliirtelen és váratlan érkezék Bécsben hire, hogy Rákóczy Ferencz uram rebellait volna, melyet meghallván ő felsége és azonban az portáról is megérkezvén minémû postulatomi voltak Zrínyi uramnak és Rákóczynak, ezeken mind az ő felsége tanácsi mind maga igen megindulván, előbbi conclusumokat semmiben hagyván, úgy kezdettek ujabban tanácskozni, quid sint facturi ? Az idő alatt Zrínyi uram mitől viseltetvén maga tudgya (úgy hallszik, hogy mind az portán rossz válasza lévén s' mind ángya és felesége s' confessariussa sine fundamento bíztatván az ő felsége gratiájával, elsőben fiát Bécsben küldék, azután die 18. Apr. maga i* Sterzaczkyval oda jővén, és ott egyik egyfelé s' másik másfelé rabságra vitetett. . . Rákóczy uram is Mokcsay András nevű püspököt küldvén föl gratiát sollicitáini, német rabjait eleresztvén, azonban az hadat keményen gyűjteti. Itt mint történt Szatmár vármegyében a németek veszedelme, elhiszem értette kegyelmed . . . Már itt pro hic et nunc az szomszéd vármegyebeli nemes rendek szaladnak és ide s' egyéb helyekre is szállítják javokat és házok népit. Azonban az szakmán németek persequálják őket s' kit, kaphatnak, Szatmárra liordgyák ... az mint fölvervén Görbédét, Újlakot, Adorjánt az Kátonyi nevű nemes emberekben bevittenek .. . Ilyen utolsó veszedelemben forog édes uram az elfogyott magyar nemzetnek siralmas ügye».