Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Jahr; Richard: Die Wahl Urbans VI. 1378. Ism. Pór Antal 358

358 TÖRTÉNETI IRODALOM,8 358 Végűi bátorkodom Pór Antal úrnak a Századok 1893. 3. füzetében közölt megjegyzéseihez szólni. Az első tévedés az én hibám, mert sajtó-hiba folytán került tollamba az 1350 év. az 1353. helyett és így ezen discussio természetesen tárgytalanná vált. De annál nyomósabbak érvei, liogy Lajos király 1358 körül kapta meg Humot. Én az adatot Klaiénak »Poviest Bosne« czimű müvéből vettem át. Mondhatom, hogy Pór úrnak okvetlen igaza van, s ha ezen évhez ragaszkodunk, egyszerre oly természetessé válik, miért izgatta Lajos a bosnya rendeket még 1357-ben is. (Mon. hung. act. ext. II. 487.) Klaic külömben csakis Gál főesperes idézett levelét ismeri. Örömmel látom, hogy a délszláv irók egyes állításait Pór Antal, Nagy Lajos kitűnő monographusa, alapos érvekkel igazította helyre. DR. THIM JÓZSEF. Die Wahl Urbans VI. 1378. Von Dr. Richard Jahr. (Hallische Beiträge zur Geschichtsforschung. Herausgegeben von Theodor Lindner. Heft II. Halle a. S. 1892. 8-rét, 94 lap.) A pápaság történetének nincs gyászosabb szakasza a XIV. század végével kezdődött egyházi nagy szakadásnál. E szakadás úgy indult meg, hogy ugyanazon bíborosok, kik 1378. április 8-án az egyház fejének VI. Orbánt választották meg, öt hónappal később VII. Kelement ültették a pápai trónra, mert — úgy mondának — az előbbi választást a római nép nyomása alatt kánonilag érvénytelenül ejtették meg. A két pápa és utódaik aztán Rómából, hol az egyik — és Avignonból, hol a másik székelt, szakadatlan kiközösítéssel üldözték egymást, és számtalan bullában intették az összes kereszténységet, tagadják meg az engedelmességet az ellenpápától. É végre a keresztény népek azt se tudták már, kihez tartsanak. Magyarországnak szép szerep jutott e versengésnél : Nagy-Lajosnak a törvényes pápa megvédésében, Zsigmondnak a szakadás megszüntetésében. Alig van korszak, melyben hazánk oly elsőrendű befolyást gyakorolt a világtörténelemre, mint az időben. Mégis sem az egyház-történet, sem a világtörténet írói nem méltányolják kellőleg azon jeles szolgálatokat, melyeket Magyarország a világ békéjének megóvása körül mívelt. Példa rá Hefele, Conciliengeschichte czímű nagy műve (VI. köt. 628 és köv. lapok), mely alig érinti hazánkat, E munka, a magyar érdemek méltatása ránk vár. Ugy vélem, dr. Karácsonyi Jánosra, ki 1885-ben 90 lapra terjedő, felavató értekezéseűl figyelemre méltó tanulmányt tett közzé