Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Ugocsavármegye levéltárából - I. közl. 27

28 DR. KOMÁROM Y ANDRÁS. a minthogy a báró Perényiek nagyszőllősi levéltárában, sőt egyes családok birtokában is szétszórva eleget találhatunk. II. József császár alatt, majd ismét a közel mult absolut korszakban a vármegye Bereggel egyesíttetvén, a levéltár az 1848 49-iki események után, minden gond, kimélet és elővigyázat nélkül, szekerekbe rakatva, Beregszászba szállíttatott. Az átadáskor senki számba nem vette, jegyzékbe nem foglalta, és szakértelem nélkül, sőt a legnagyobb könnyelműséggel kezeltetett. Egy részét — beamter felfogás szerint bizonyára a hasznavehetetlen, tehát a. legrégibb leveleket — a megyeház folyosóján helyezték el, a hol éveken keresztül nemcsak a penész és rothadás emésztette, de szemtanuk bizonysága szerint, a kályha fűtésre kirendelt rabok télvíz idején tüzet gerjesztettek vele. Ez a körülmény magyarázza meg első sorban az ugocsavármegyei levéltár szegény voltát ; ez az oka, hogy a régibb iratok olvashatatlan papirrongyokká lettek, melyek az ember kezei között úgyszólván első érintésre szétmállanak. Tíz-húsz csomóban is alig találunk épségben maradt levelet s ritka eset, hogy helylyel-közzel is kibetűzhettük azon iratokat, melyek a jegyzőkönyvekből Ítélve, gyakran nagyon érdekes és fontos dolgokat tartalmaztak. A Wesselényi-összeesküvés emlékei jobbára mind így jártak, ami elég sajnos dolog, mert tudjuk, hogy a nagy nemzeti mozgalom Ugocsavármegyét sem hagyta érintetlenül. Mikor követei : Ráthonvi István és Göcze András a beszterczebányai gyűlésről visszatértek, és Rákóczy Ferencz gr. Stharemberg Riidiyer tokaji várparancsnok elfogatásával az általános felkelésre jelt adott, a nemesség szívvel-lélekkel csatlakozott a szent ügyhöz, melynek apostolai a szomszéd Szatmár megyében Gyulaffy László, Várady Jónás, Serédy Benedek, Kende Gábor stb. voltak, Ugocsában pedig a Ráthonyi, Fancsikay, Újhelyi család tagjai állottak a mozgalom élére. A főispán Perényi Gábor s úgy látszik vele együtt az egész tisztikar óvatosan kerülték ugyan a nyílt föllépést, de a rendek a felkelő nemességen s a gyalogságban harczoló parasztsa'gon kivűl 100 lovast küldöttek a szatmáriak segítségére, (holott a jóval nagyobb Szabolcs- és Beregvármegye sem állított ki többet) a kik diadalmasan hurczolták meg a szabadság zászlaját és a gombási erdőn vivott csatában úgy vágták a szatmári németeket, mint a káposztát.1) Lőn erre nagy vigasság és öröm-riadalom a Tisza mentén, mely azonban csakhamar siralomra, gyászra változott. Mert kevés napok multával híre futott, hogy Zrínyit és Frangepánt Bécsben elfogták s Rákóczy Ferencz, Pailler Gyula, Wesselényi Ferencz és társainak összeesküvése II. k. 24. 1.