Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Dankó József: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae. Ism. Pór Antal 341
344 TÖRTÉNETI IRODALOM. György erdélyi püspök költségén Bálás Ágoston gondozása mellett 1719-ben a csík-somlyói klastrom nyomdája által. Bátran sorolhatjuk Kajonihoz Nárai György esztergomi kanonokot, ki »Lyra coelestis« czímű, Nagy-Szombatban, 1695-ben az egyetemi sajtó alól kikerült gyűjteménybe mintegy száz éneket maga szerzett. Említés nélkül nem hagyhatjuk az Officium Rákóczianum czímű, közhasználatban levő' imakönyvnek még mindig ismeretlen szerzőjét, ki sok magyar régi éneket vett föl müvébe ; nemkülönben Toldy Ferenczet, Szilády Áront és Döbrentey Gábort, kik nem egy általok fölfedezett régi énekkel gazdagították a magyar egyházi énektárt. Igen csalódnánk azonban, azt hivén, hogy Dankó kutatása e gyűjteményeken túl nem terjeszkedett. Akinek alkalma volt eddigi irodalmi vállalkozásait csak felületes tekintettel kisérni, tudja, hogy Dankó erős oldala az alaposság. Ezen alapossága késztette őt arra, hogy a magyar hymnologia érdekében fölkutassa a könyvtárakat Münchentől Gyula-Fehérvárig, Krakótól Zágrábig. Sem e nevezett helyeken, se Lambachban, Göttweihban, Bécsben, se Pozsony-, Szepes-Váralja-, Esztergom-, Budapest, Gyöngyös- és Egerben nem kerülte ki figyelmét Agenda, Antiphonarium, Breviárium, Cancionale, Diurnale, Graduale, Horariiirn. Legendárium, Missale, Sacramentarium, szóval : oly szertartásos könyv, mely magyar egyházi énekeket tartalmazhatott. Ötvenöt codexszel számol be e fajból ; s e helyt elemében van a »Magyar egyházi bibliographiai érdekességek« írója. Sajnáljuk, hogy a tér szűke nem engedi nyomon kisérnünk bibliographusunkat ; még se hagyhatjuk, hogy a közfigyelmet föl ne híjuk a Kálmáncsehi-féle díszes codexekre, melyek ketteje (Dankónál a 10. és 41. számú) a bécsi Lichtenstein berezegi, — harmadik {a 11. számú) a lambachi szent-benedek-rendi-, negyedik és ötödike (a 42. és 43. számú) a zágrábi káptalani könyvtárban őriztetik. A pozsonyi káptalan régi könyvtára még mindig az elsők egyike, melynek codexeiből szerző legtöbbet merített, jóllehet ugyané káptalan adományából gazdagodott néhány évtized előtt {1813. januárius 15.) a M. N. Muzeuín könyvtára. A pozsonyi codexek közül főleg kettőt emel ki szerző : az 1484. évi Antipbonariumot és az 1*341. évi Missalét, melyek a magyar szertartásos önyvcsaládnak ez idő szerint ősei.1) ') Helyesen mondja szerző, hogy a pozsonyi szertartásos könyvek voltaképpen esztergamiaknak nevezendők, miután kimutatja, hogy a pozsonyi egyház az esztergálni könyvekből másolta eodexeit. De másrészt a pozsonyi egyház prépostja beszél szerzőből, midőn hallgatással mellőzni