Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - II. bef. közl. 328

338 KIRÁLY TÁL. A RÓMAIAK ARANYBÁNYÁSZATA DACIÁBAN. hálálkodik Jupiternek. Még siralmasabb sorsa lehetett az Apulum esete után védtelenül maradtOmpoly völgynek Ampelummal s azon túl Alburnus Maiorral, melyek a prédavágyó vad karpokuak gazdag zsákmányul kínálkoztak. Mire Philippus egyesült hadai megtisztíthatták az ellenségtől Dacia völgyeit, akkorra virágzó bányagyarmataink már bizonyára áldozatúl estek a karpok vadságának. Hiszen újra kellett építeni Apulumot is, úgy hogy a város 250-ben Colonia Nova Apulensis-ként áldoz Traianus Decius császár tiszteletére. Mit mondjunk akkor a falakkal, bástyákkal nem oltalmazott, csupán külső őrvonalára támaszkodó s aranykincseivel a kapzsi ellenséget különösen kecsegtető bányaságról. Hasztalanúl igyekezett Philippus császár Apulumot az által is kárpótolni, hogy 247-ben pénzverő hivatallal ajándékozza meg, ez által is biztosítandó a provincia fémbányászatát. A következő néhány év sokkal mozgalmasabb, az egymással harczra kelt trónjelöltek mulasztásai sokkal mélyrehatóbbak valának, semhogy Dacia s épen az aranybányászat régi jóllétét, virágzó polgári életét visszanyerhette volna. A catastropha kikerülhetetlen vala s bár 253-ban a Leg. V. Macedonica praefectusa Potaissában még középületeket emel, s 251 —253 között, a miciai helyőrség az Apulumtól odáig terjedő XLX mp. távolságot, megújított mértföldmutatójára a tartós szolgálat reményével vési föl, 255 körül a tekintélyben porig alázott birodalom annyi pénz- és véráldozattal létesített alkotásait végleg elveszíti, s Daciát a Thessalonicáig mindent vérbe fullasztó góthok vad csordái özönlik el. Ama bomlasztó belviszályok alatt azonban, melyeknek 245-től az Al-Duna környéke gyászos színteréül szolgált, s melynek borzalmai az egymás véres hulláján át a trónért versengő császárjelöltek gyorsan váltakozó sorában fölmerült államalkotó eszméket csirájukban megsemmisítek : aranybányászatunk elhanyatlását mégis a karpok betörésétől számíthatjuk, miután a földúlt bányák reorganisatióját az örökös háborúk rémületes időszakában alig képzelhetjük el. A góthok vandalismusának vajmi kevés pusztítani valója maradhatott a karpok után, s szinte csodálnunk kell, hogy e kettős pusztulásból, melyhez a közép- és újabb kor annyi más rombolása járul, fölmutathatunk egyátalán valamit a rómaiaknak bérczeink között folytatott munkásságáról. Bizony nagyon kevés az a mit J. O. M. Conservator megmentett, a Bonus Eventus pedig napfényre hoz ! Annál örvendetesebb tehát, hogy akadt ember, ki a gyéren előkerülő kövecskékből össze tudá állítani az egykor oly szép mozaikot, lelki szemeink elé varázsolva a régmúltnak képét, élénkén, üdén, úgy a mint egykor valóban volt. KÍRÁLY PÁL.