Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - II. bef. közl. 328

KIRÁLY PÁL. A RÓMAIAK ARANYBÁNYÁSZATA DACIÁBAN. 335 a bányaművelésben, - arra nézve ez időszerint teljesen tájékozatlanok vagyunk. A belső nyugalom, a közbiztonság tehát biztosítva volt eléggé, a külső védelmet pedig az előbb vázolt hatalmas várövnek igen tekintélyes helyőrsége teljesíti. E nagy terjedelmű bányavidék a hódító Traján idejében teljes biztosságot élvez, de utódja, Hadrián alatt hevesen tör ki az elfojtott boszú érzete, s a dákoknak készséges szövetségesei a roxolánok Moesiába rontanak, hogy Daciát egy csapással szakítsák el a birodalom törzsétől. Csak nagy nehezen s tetemes pénzáldozatokkal sikerül őket a Szeret és Prut közti otthonukba visszaterelni, de hogy a veszély mily imminens lehetett, mutatja egyfelől Dacia és Pannónia védelmének egyesítése Március Turbo vezérlete alatt, s legfőképen Hadrián megdöbbentsége, ki egy csüggedt pillanatában képes vala Trajánnak dunai hídját leromboltatni és már Dacia kiürítésén is gondolkozott. Alig hárult el ez a csapás, Antoninus Pius idejében a dákok ismét megmozdulnak, s bár nincs tisztázva, vájjon a határszélen megtűrt törzsek, vagy az éjszaki Kárpátok szabad dákjai ostromolták-e Dacia kapuit : annyi tény, hogy a tartomány nagyon nehezen szabadult meg tőlíik, s a védelmi hálózat valamint a városi elem erősítését munkába vették Antoninus Pius épúgy, mint utódja Marcus Aurelius. Ettől fogva a dákok elmaradhatatlan tényezői a germán törzsek gyakran megujuló támadásainak. E támadások Marcus Aurelius császársága idején érik el tetőpontjukat. Nyitányul a jazygok törnek Pannoniába tűzzel, vassal pusztítván a virágzó tartományt. Példájuk a Daciától éjszakkeletre összetorlódott kostobokok és szabad dákokra is átter jed, s azok Tarbus vezérlete alatt az alig megszilárdult daciai gyarmatokra vetik magukat, M. Aurelius személyes föllépése az első markomann, quad és jazyg coalitiót szerencsésen megtörvén, a Dunán túl hajtja a pusztító hordákat, s foglyaiból - kik közt sok dák is volt — számos telepítést eszközöl. Ekkor azonban az asdingok Bbaus és Rhaptus vezéreikkel a hármas Kőrös mellékéről rohanják meg Daciát, illetőleg annak legféltettebb vidékét, a Bihar gerincze mögött kezdődő aranybányákat. Szerencsére Clemens helytartónak sikerült oda hatni, hogy a kostobokokat megtámadják az astingok, kiket aztán a lacringok által űzetett szét. M. Aurelius a második marcomann háború végét nem érhette meg, s fiára Commodusra maradt a béke megkötése. Ennek egyik jellemző pontja szerint a hadviselésben részt vett népek esküvel igérik, hogy Dacia határától egy mf. távolságra maradnak. Daciára nézve az első markomann háború sokkal rombo-