Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - II. bef. közl. 328

330 KIRÁLY PÁL. érzületét saját nyelvén közbeszúrt nevével - nem is egy független szabad polgár, hanem pláne egy állami kötelékbe tartozó katonai lelkész, s Sarmisegetusában a saját ásatásainkból származó elhíresült oltárkő a »Diis Patriis — hazai isteneknek (Malagbel, Bebellahamon, Benefal et Manavat) van szentelve. A vidékünkről eredő latin föliratok egy részének szövege világosan elárulja, hogy úgy a megrendelő, mint a lapidarius és artifex hibásan értették a latin nyelvet. A nagyobb rész a hivatalos világban megkövetelt latin nyelvet arra képzett egyének segélyével használta inscriptióiban s még inkább a viasztáblákhoz hasonló közokiratokban. E miatt nem fejlődhetett ki a daciai lingua rustica. A nyugatról származottak, s ezek közt a kelták saját nyelvüket annál kevésbbé felejthették el, mert a XIII-ik legio ujonczai mindig fölfrisítik hovátartozásuk érzetét. Epúgy jártak a thrákok az Y-ik legio segélyével. Üzleti körökben a keleti eleinekkei vegyült görög nyelv vala közkeletű, úgy hogy egyik viasztábla tanúsága szerint Vöröspatakon - Álburnus Maior-ban adóslevelekben is közkeletű vala. Sőt általam a bányavidék másik részén Torda (Potaissa) vidékén gyűjtött latin föliratok betűformáiban, sőt mondattani szerkezetében és grammaticájában is érvényesült a görögség hatása.« »Mi természetesebb tehát, mint hogy e tisztán^ külső erők által ideig-óráig összekapcsolt népelemek itt az Erczhegység sziklaszakadékai, elzárt völgyzugai között époly kevéssé forrhattak össze, s époly kevéssé latinizálhatták egymást, mint a tartomány többi részeiben. A faji szokások, külön vallási gyakorlatok iránt Róma részéről tanúsított liberalismus Daciára végzetessé vált. E chaoticus népfajok egyvelege a stratégiai tekintetben a birodalom törzsével különben is lazán összefüggő tartomány elválását már conceptiójában kikerülhetetlenné tevé s a római civilisatio másfél század leforgása alatt korántsem impregnálhatá annyira a társadalmi, vallási és faji tekintetben egymástól élesen elütő bevándoroltakat, hogy azok itt, a barbárság közepette, a latinság előőrsi szolgálatait betölthessék.« Erős, a tényekre alapított okoskodás, melyet sohasem fognak megczáfolhatni azok, kik arománság daciai eredetének délibábját nem tükrözésnek, hanem valóságnak veszik. Az aranybányászat a tartomány meghódítása után azonnal szerveztetvén, az állam által lefoglalt területeket házilag kezelik, s az arra rendelt tisztikar végzi az irodai mint külső szolgálatot, — a műszaki vezetést. Kezdetben a procuratur aurariarum áll a bányászat élén, ki mindig kellően képzett szakember s főnöke a közigazgatásnak is. Működési köre tehát elég fontos és sok ágazata is, de tisztán civilis polgári tisztviselő lévén, a birodalmi