Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

KULTI RTÖRTKNETI JELENTŐSÉGE. 311 könnyen kisegítette volna. E sisaktakarónak, mely ma is minden czimeren látható, eredete eléggé ismeretes. Egy a sisak csúcsához erősített vászonlepedő volt az, melyet a keresztes hadak vitézei használtak védelműl a forró keleti nap heve ellen. Mivel pedig viselőjét annál vitézebb embernek tartották mentül piszkosabb lett s mentül inkább elrongyolódott a csatákban. — csakhamar e rongyos lepedő egyenesen a vitézség jelképe lőn. A jobb ízlés később rongyait festői foszlányokká változtatta s azontúl rendeltetésük az lett, hogy az illető vitéz czímerének színeit viseljék. Ez tehát az or-jegy, azaz a sisak orrára (acies galeae) erősített lepedő, mely valamely család színeivel kifestve, például a tornákon, csakugyan sokszor egyetlen ismertető jegyül szolgált1) talpig vasba öltözött lovagjának. Etymologiánk annyira összevág a korral, hogy még ellenkező adattal szemben sem állanánk el tőle. De nincs is az adatok közt ellenkezés. Einályt megzavarta, hogy az 1430. táján írt bécsi codex az orjegyet állítólag függöny értelemben használja, pedig hát voltaképen ez sem egyéb lepedőnél, de ha a codex illető helyeit figyelemmel elolvassuk, látni fogjuk, hogy ott is inkább lepedő, kendő értelemben használtatik s a »Nyelvtörténeti Szótár«-nak legalább is ezt a jelentését is föl kellett volna vennie. Az orjegygyel szoros kapcsolatban van a »crista« (94.) magyarul czimer. Finály csak a latin szó után menve, kárhoztatja szótárírónkat, hogy miért nem fordította helyesebben »taraj«-nak a »cristát« ? De hiszen szószedetünknek nem az volt a czélja, hogy a latin szavakat a magok classicus értelmükben, hanem úgy adja vissza, ahogy azokat az ő korában értették és alkalmazták. Nálunk pedig a »crista« szót az egész középkoron át mindig ezimernek ismerték. Már Nyári Albert2) kimutatta, hogy a szó és tárgy az Anjouk korából a franczia cimier-tői származott át hozzánk, a német »Zimier« közvetítésével. A sisak búbján egy kapocs állott ki, ehhez erősítették az orjegyet is, tetejébe pedig bőrdarabot illesztettek, melyet előbb vászonnal vontak be s aztán legtöbbnyire valami czimeralakkal festettek vagy aranyoztak ki. Innen ered tehát a ezimernek alapjában egy, de gyakorlatilag kétféle jelentése, egyik a tényleg főként a tornákban viselt crista, a másik a merőben jelkép, melyre később az »arma« szavat használják. Érdekes, hogy midőn 1326-ban Károly király valakinek czimert adományoz, azt még így fejezi ki »eristam inferius 0 Boeheim i. m. 523. 1. Kajza 528. 1. 2) A heraldika vezérfonala. Iß. 1.