Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Von Falke Jakab. Geschichte des Geschmacks im Mittelalter. Ism. Pór Antal 255

257 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. Mielőtt azonban a nő ily eszményi magasságra emelkedett, melyből az ízlés minden ágának irányt adott s a míveltségnek törvényt szabott : szükséges volt. bogy maga is a neveltség felsőbb fokára jusson. Úgy kell lennie, hogy a középkori nő nagy míveltségű hölgygyé képződött, ki az őt magasztaló dalokat megérteni és méltányolni tudta ; a férfi tiszteletét tiszteletreméltó erényeivel, hódolatát finom modorával megérdemelte. A vitézi »hölgyimádat« nem érthető, ha a nő lényegében és megjelenésében az eszménynek meg nem felelt. És valóban a középkori némber a daliás időkben hölgygyé fejlődött. A Krimhildek, Brunhildek, Fredegundok teljesen átalakultak. Egyebek közt a ruházatban is föltűnik e változás. A Karolingek korában ami ruházatát illeti, az asszony a fősúlyt arra fektette, hogy mentül drágább, mentül több arany legyen rajta. Minden öltönydarab arany paszománttal volt beszegve : a nyak, a kar, a keze feje körül, főleg alúl ; s e szegély gazdagon volt drága kövekkel és gyöngyökkel ékesítve. Hosszú kösöntyű függött a fülén ; drága dísz övezte haját és fejét, noha ez kendőkkel és fátylakkal egészen be volt födve úgy, hogy csak az arcza látszott. A ruha szabása olyan volt mint a zsáké ; nem feküdt a csípőkre, nem simult a testhez, és már a drága és nehéz kelme miatt se vethetett redőt. Hiányzott tehát róla az antik (görögrómai) ruházat plasztikus jellege épp oly mértékben, mint a későbbi öltözék festői szépsége. A hatás tehát, melyet a nő a férfira tett, semmikép se lehetett kedvező, ingerlő. Fénylett az aranytól, tündöklött az ékkövektől és gyöngyöktől, de bájai el voltak temetve. A színpompának a ruhán híja nem volt, minthogy az előkelő világ kedvelte az élénk színeket, s azok hatását a hosszabb alsó és rövidebb felső ruha, nemkülönben a színes és aranyos mintákkal átszőtt kelme kellően érvényesítette ; hiányzott azonban a finom, a nemes ízlés. A férfi se dicsekedhetett jobb ízléssel. Öltönye leért térdén alúl, le néha a bokáig. Zsákszerű felső és alsó ruháját dereka körül övvel erősítette meg. Szegélyének dísze szakasztott olyan volt, mint az asszony ruhájáé. Haját rövidre nyíratta, és a phrygiaihoz hasonló süveg födte fejét. Ha sisakot viselt, ebből egy vas gajmó ereszkedett le, hogy orrát védje. Harczi viselete: pánczélja a rávarrott gyűrűkkel és pikkelyekkel, üstalakú vagy hegyes sisakja, czímerével tarkára mázolt, nagy, öblös pajzsa : minden olyan esetlen, kezdetleges volt, amiből idővel majd válhatik valami. Felöltőjébe és palástjába czímerének jelvényei voltak beszőve, mint ez a német SZÁZADOK. 1893. III. FÜZET. 17