Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - I. közl. 227

230 KIRÁLY PÁL. tartá meg diadalmenetét Iiómában, már híre érkezett, hogy Decebal, Trajan egyenes parancsa ellenére, s a béke föltételei daczára, hadat üzent a jazygoknak, kik Róma barátjainak hangzatos, de annál veszélyesebb czímét kapták a háború befejezte után. A császár nem is késett tiltakozni a jogsértés ellen, de Decebal a római helyőrségek elűzésével felelt. A háború tehát 105-ben újra kitört, az előbbinél sokkal nagyobb elkeseredéssel, kegyetlenséggel. Traján óriási erőt mozgósított, talán nagyobbat mint az első hadjáratban, míg Decebalt elhagyák szövetségesei, sőt nemzetének egy része is, úgy hogy csak a jobbak kis töredékével szállott az áldatlan harczba, — melyben győzni nem, csak halnia lehetett. A császár nyomról nyomra haladva, minden talpalatnyi földet karddal vívott meg, majd áttörve a Vaskapun, újból kitűzeté sasait Sarmizegetusa tornyaira. Ezzel vége volt a harcznak, és Decebal, hogy elkerülje a megalázó fogságot, s talán hogy megrövidítse szerencsétlen népének agóniáját, öngyilkos lett és levágott fejét büszkén mutatták meg Traján praetorianusai az örömrivalgó harczi népnek. Dacia tehát — folytatja Téglás — 106-ban Traján lábainál feküdt, a rómaiak által rég sóvárgott arany-hegyek birtokukba jutottak s az al-dnnai határt rettegtető dákok meg valának semmisítve. De Traján és tanácsadói tisztában valának azzal is, hogy az új szerzemény megtartása erős védelmi intézkedéseket igényel, s a határon túl költözködő dák maradványok szivéből a boszú érzetét örökre kiölni nem lehet. Mi vala ennélfogva természetesebb, mint hogy e provincia legféltettebb területét : az Erczhegységet siettek katonailag biztosítani, s abba az irányba állíták föl legerősebb őrszemeiket, honnan a veszedelem legfenyegetőbbnek mutatkozott. Erczhegységünket már a természet tevé szinte megközelíthetlenné. Az erdélyi felföld nyugoti szegélyzeteként a Maros tág teréről fölszögellő meredek sziklaszálak, mint a Székelykő Toroczkónál, alább Nagy-Enyednél a Pilis tető, majd Tövis és Gyulafehérvár mögött a Csáklyakő, s a hajdankori bányászat reminiscentiáiból szövődő Argyrus mondával fölszentelt Kecskekő, megannyi óriás szoborműként tekintenek alá a völgyi utasra. E festői mészszírtek bástyasorozata Tordától kezdve Zámig a szó szoros élteimében körülfogja az Erczhegységet, úgy hogy a nagy közökben megnyíló szírthasadékok némelyike csupán egyegy hegyi patak csatornájául szolgálhat, s közlekedési vonalakúl csak az Aranyos, Ompoly, Algyógy vize s a Maros-Németivel szemben torkolló Kajánpatak keskeny völgyei használhatók napjainkban is. Azonban úgy északnak a Kis-Szamos és Sebes-Kőrös forrásvidékeinél, mint a leírt mész falon keresztül keletre,