Századok – 1893

Tárcza; Önálló cikkek - A krakói akadémia 1892-ki jelentéséből 173

174 TÁRCZA. Ulanowski kiadásában, mely Lengyelország belső történetére bir érdekkel s a nemességnek egyetemes és részleges gyűléseire, a confoederatiókra vagy ligákra, melyek a királyi hatalom gyengítésére szolgáltak s a tartományi zsinatokra vet új világot. Továbbá az 1565-iki krakói árszabályzatot Bostel J. kiadásában, mely minket is közelebbről érdekel. A márcz. 14-iki ülésben »A XVI. és XVII-ik századi lengyel írók könyvtárá«-ból a 17 20. füzetet mutatták be. Érdekes ránk nézve János finnlandi herczeg és Katharina herczegasszony szerencsétlenségeinek története: »Epizód XIV. Erik svéd király uralkodása idejéből.« János herczeg Zsigmond Ágost király megegyezésével elvette Wilnában 1562-beu ennek nővérét Katalint, kinek kezéért Rettenetes Iván, ausztriai Ferdinánd s maga Erik is esengtek. Az új párt menyegzői útján Stockholmban elfogatta, s meg is akarta öletni, de a dánok beütése czélja kivitelében meggátolta. Erik 1569-ben lemondott trónjáról s azt Jánosnak adta át. E munka szerzője Kromer Márton ermelandi püspök. Kiváló érdekű ránk nézve Ketrzonski W. munkája »Lengyelország határai a X-ik században«, mely a históriai osztály értekezései XXX-ik kötetében (1 — 32. 11.) látott világot. Egy krakói följegyzés szerint a Vágvidék a krakói püspökség alá tartozott ; mi ha igaz, akkor Lengyelországhoz is. Mint Gallus mondja, 1. Boleszláv »totam terrain eorum (Hungarorum) usque Danubium suo dominio mancipavit,« mi 990 előtt történhetett. A térkép Lengyelországot az 1000-dik évben mutatja be. Az áprilisi füzet a lengyel irók könyvtára 21-ik füzetét, Gorskiego Jakab »Urak tanácsa« ezimü munkáját (1595-ből) mutatja be, ki Zsigmond Ágost s Báthory István idejében a lengyel egyetem egyik csillaga volt, s e munkáját valószínűleg 1571 vagy 1572-ben irta. Ugyan e füzetben beható ismertetés vau közölve Lewicki A. »Swidrygietto lázadása« czímü müvéről, mely a históriai értekezések XXIX-ik kötete 128 — 516.11. van közölve, s a XV-ik századi lengyel történet egy kiváló epizódja, a melyben Zsigmond császárnak s magyar királynak is szerepe volt. A májusi füzetben érdekkel bir ránk nézve Bobrzynski M. értekezése »Egy lap a lengyel parasztok történetéből« a XVI-ik század elejéről, körülbelől a Dózsa-lázadás időéből, mely a lengyel parasztok állapotát a »Volumina Legum« alapján új világításban tünteti fel. A juliusi füzetben a mütörténeti bizottság munkálatai V-ik kötetéből Lepszky értekezése »A sandomiri ereklyetartó kereszt s a krakói ötvösség a XV-ik század második felében« érdekel minket, mely ereklyetartón különböző czímerek ; a lengyel sas, lithván lovag, a Jagellók keresztje közt látható a magyar Anjou czímer. Igen gazdag tartalommal bir az octóberi füzet: az octóber 17-iki ülésben Lewiczky Antal értekezett János Albert király 149 7-iki moldvai expeditiójáról, magának a királynak általa felfedezett jelentéséből mutatva ki, hogy akkor csakugyan tervbe volt véve támadást intézni a törökök ellen, s hogy épen a magyar király (II. Ulászló) hiúsította meg azt, hatá-