Századok – 1893

Tárcza; állandó rovatok - Iskolai értesítők - 168

170 TÁRCZA. hiányát mondja, a miben igaza is van ; de talán nem ártott volna itt néhány szóval felhozni, hogy Bessenyei óta legalább íróink éppen a közszellem megteremtésén fáradoztak s ezek készítették el útját a Széchenyi reformjainak. Aztán a Berzeviczy és Kollár működése, a kikről az író azt tartja, hogy mintegy előzői voltak Széchenyinek, egészen más irányú, más keretben mozgó volt, mint a Széchenyié. Berzeviczy a magyar írók előtt gyűlöletessé tette nevét, épen olyanok előtt is, a kik Széchenyi fölléptét ujjongva üdvözölték, mint például Berzsenyi és Kazinczy. R'ipp Kornél az »Értesítő a szombathelyi kir. kath. főgymnasiumról« czímű tudósítványban emlékezik Széchenyiről nem annyira önálló dolgozattal, mint Széchenyi gondolatainak szemelvényeivel. Van azonban e mellett az értesítőben egy nagyobb értekezés »A XVIII. századbeli német mesék«-ről, a melyet Ágh Norbert írt. Terjedelmes (81 lap) dolgozat, a melyben az író először a mese elméletét adja, azután pedig részletesen szól a német mese fejlődéséről, az egyes meseírókról, azoknak életéről s munkáikról. » Széchenyi István gróf, a magyar nemzet regenerátora« czímű dolgozattal kezdődik a zircz-cziszterczi-rend pécsi róm. kath. főgymnasiumának értesítője. Szerzője dr. Békefi Rémig, a ki Széchenyi életét s hatását az eddig említetteknél szélesebb alapon dolgozza ki. Szembeállítja Széchenyivel Kossuthot s mind a két államférfiú méltatását helyes szempontból kisérti meg. Különösen paedagógiai hatásra törekedett az író, midőn az ifjúság elé Széchenyinek regeneráló munkásságát eszményül állítottta. A másik értekezés »A szent, korona nemzetünk történetében« czímmel szintén Békefi Remigtől való. A szerző sokoldalú históriai ismeretekkel bír s nagy olvasottsággal. Szűk keretben ugyan, de azért a főmomentumok ügyes kiemelésével mondja el a szent korona történetét, viszontagságait, közjogi nagy jelentőségét egész a legújabb időkig. Czélja itt is az ifjúságra hatni, a hazaszeretetet növelni. Mind a két értekezése az ifjúsághoz intézett lelkesítő szavakon végződik. Fcichtinger Sándornak jubileumi beszéde a sz. kir. esztergomvárosi nyilvános reáliskola értesítőjé-ben olvasható, a melyet a király koronázásának 25 éves fordulójakor mondott. E beszéd után »Epikai népköltés« czítnen Olermayer György fejtegeti nagy részt német írók nyomán az elbeszélő költészet ősi fejlődését általánosságban, azután a monda-köröket számlálja el, még pedig a germán monda-köröket, a mint a középkorban fejlődtek és szétágaztak. Tévedés azonban azt állítani, hogy az epikai költészet fejlődött legelőször e's a középkor végén az epika »átengedte helyét a lyrának és tanító költészetnek«. A lyra folyvást zengett a németeknél épen úgy, mint minden más népnél ; el sem is képzelhető, hogy valaha megszűnt volna. Az epikai költészet csak - - mint alább megjegyzi az író — a fejlődés új stádiumába lépett. Ez helyes észrevétel, bár magyarázata nem valami szerencsés. Általában a kifejezések nem mindenütt szabatosak. Hogy például »az epos valódi fogalmáról az újabb korban